Ma van a magyar sajtó napja. Keserédes jeles esemény ez egy olyan időszakban, mikor a sajtóorgánumok zöme egyetlen kézben centralizálódik. Rossz szájízzel tiszteleg a magyar sajtómunkás e nap előtt, mikor a cenzúra Damoklész kardjaként lebeg a feje fölött, és nem tudni, mikor sújt le cikktörlés, vagy épp diktált szöveg formájában. 1848. március 15-én kinyomtatták az első szabad, magyar sajtóterméket. Hol tartunk most, 2022-ben? Tényleg szabad a magyar sajtó? Vélemény.
1848-ban a Landerer és Hackenast nyomdában született meg a szabad magyar sajtó azzal, hogy cenzori engedély nélkül kinyomtatták a Nemzeti Dalt és a Tizenkét pontot. Meghatározó eseménye volt ez a forradalomnak, és egy életre bevéste a közvélemény fejébe, hogy
az információ bizony sokak által óhajtott hatalom.
Bevallom, ez a történés is közrejátszott abban, hogy az iskolai ünnepségeken kokárdát viselve elhatároztam: szeretnék részese lenni a sajtószabadság felemelő erejének, és közvetíteni, hogy mindenki hallja azt, amit hallania kell.
Megjártam már a média szinte összes bugyrát, dolgoztam olyan helyen, ahol cenzúra nélkül bármiről beszélhettem, és olyan helyen is, ahol minden vesszőt meg kellett fontolnom. Hogy hol felemelőbb végezni az általam választott hivatást? Szerintem egyértelmű: ott, ahol az információ tisztelete mindent felülír, és nem a politikai és gazdasági érdekek vezetik az újságíró tollát.
Teljes mértékben OBJEKTÍV sajtóorgánum véleményem szerint nincs. Minden médium a tulajdonosi kör, a szemléletbeli elhelyezkedés, valamint az újságíró/szerkesztő meggyőződése, hitvallása által befolyásolt. Ez határozza meg a fogalmazást és a címadást egyaránt.
SZABAD sajtó viszont igenis létezik.
A szabad sajtó nem szelektál politikai és gazdasági erők szempontjából a közlendők között. A szabad sajtó MINDENRŐL beszámol, ami hírértékű. Mindenkinek bemutatja a mocskos és kevésbé mocskos ügyleteit, mindenkinek bemutatja a sikereit, legyen jobb, vagy épp baloldali, legyen művész, vagy átlagember, legyen híres, vagy hírhedt. A szabad sajtó közvetít és nem figyelmet irányít.
A szabad sajtó esetében mindenki egyenlő arányban jut hozzá minden oldal híréhez.
Ezek fényében felmerül a kérdés, hogy vajon hazánkban beszélhetünk szabad sajtóról? Beszélhetünk szabad sajtóról egy olyan országban, ahol az adófizetők pénzéből fenntartott köztévében 4 évente kapnak 5 percet ellenzéki politikusok?
4 évente. 5 percet.
Beszélhetünk szabad sajtóról akkor, mikor a Magyar Távirati Iroda (MTI) által publikált híreket szoros kormányzati kontroll alatt tartják és szűrik? Beszélhetünk szabad sajtóról akkor, mikor a megyei lapok címoldalai ugyanazt a propagandát harsogják Debrecentől Győrig?
Amiről nem tudunk, az nincs– Manapság ez lehetne a magyar sajtó jelmondata. Bár az interneten ez egy fokkal kevésbé tűnik drámainak, a nyomtatott sajtótermékek, vagy a regionális tévék és rádiók esetében már sokkal súlyosabb a helyzet.
Március 15-én, a magyar sajtó napján nem kívánok mást, csak azt, hogy minden magyarhoz jusson el minden fontos információ, származzon jobbról vagy épp balról. Minden magyar tudjon a valós, nem futószalagon legyártott, kamuvideókkal megtoldott hírekről, minden magyar értesüljön a kampánymentes történésekről, hogy
Hozzászólások