Az elmúlt napok történései igencsak felkavarták a magyar Nobel-díjasok történelmének állóvizét és olyan feledésbe merült dolgok is felszínre kerültek, mint például Daniel Carleton Gajdusek története, akinek nagyszülei Debrecenből emigráltak az Egyesült Államokba.
Magyarországon elsöprő siker övezte október hónap indulását: pár napon belül két magyar állampolgárnak is odaítélték a Nobel-díjat. Nyáry Krisztián összeszedte a magyar vonatkozással rendelkező Nobel-díjasok korrelációját országunkkal – és merőben érdekes kép született.
Kapcsolódó cikkeink:
Nobel-díjat kapott Karikó Katalin
Újabb magyar siker: Nobel-díjat kapott Krausz Ferenc
A Telex összegyűjtötte és egy jól kivehető ábrán szemléltette az elmúlt évtizedek magyar vonatkozással rendelkező díjazottjait, ahol egy Debrecennel kapcsolatos érdekes dolog ütközött ki:
a cívisvárosban születtek és éltek emigrálásuk előtt Daniel Carleton Gajdusek amerikai virulógus nagyszülei.
Daniel Carleton Gajdusek debreceni felmenőkkel rendelkező magyar–szlovák származású amerikai virológus 1976-ban a kuru vírussal való kutatási tevékenysége miatt kapta meg az orvosi Nobel-díjat.
Kép forrása: wikipedia.org
Daniel Carleton Gajdusek
Gajdusek a New York állambeli Yonkersben látta meg a napvilágot, 1923. szeptember 9-én. Édesapja, Karol Gajdusek a mai Szlovákia területén született, majd még az első világháború előtt kivándorolt Amerikába.
Édesanyja, Dobróczky Ottília magyar származású volt, sőt mi több, debreceni felmenőkkel rendelkezett: kálvinista szülei a cívisvárosból vándoroltak ki az Egyesült Államokba – ahol Ottília is született.
A víruskutató szülővárosában, Yonkersben működött a Boyce Thompson Növénykutató Intézet, ahol anyai nagynénje, Irén dolgozott kutatóként. Különleges munkájával ő keltette fel unokaöccse érdeklődését a rovarok, kártevők, valamint különböző kórokozók iránt.
Nem mindennapi szenvedély
A felsőoktatási képzés elvégzése után 1955-ben Ausztráliában, Melbourne-ben telepedett le, ahol egy orvosi kutatóintézet virológusaként dolgozott, főleg májbetegek megbetegedésének okait kutatva.
Pár évvel később egy kuru („nevető halál” néven is ismert ) betegségben elhunyt beteg kipreparált agya érkezett kutatási célokból az intézetbe. A betegségről Gajdusek és egy kollégája is erősen gyanította fertőző mivoltát, így a magyar származású kutató a vírus terjedésének színterére, Új-Guineába utazott, ahol különböző eljárásokkal próbálta meg gyógyítani a kórt – végeredményben kudarcot vallva.
Ugyan a kór gyógyítása nem sikerült a kutatónak, azonban a szövetmintákat alaposabban megvizsgálva rájött, hogy a kuru mivoltában
a Creutzfeldt-Jacobs betegségnél („kergemarhakór”) és a juhok surlókórjánál („reszketőkór”) jelentkező elváltozásokhoz hasonló tünetek figyelhetők meg.
Ezeket a vírusokat és az Új-Guineában honos bennszülöttek szokásait összevetve rájött a betegség terjedésének módjára:
a helyiek között szakrális okokból elterjedt szokás volt, hogy megették elhunyt hozzátartozóik agyát, belsőszerveit – sőt olykor még izmait is –, hogy azok ereje, tudása, képességei átkerüljenek – szellemi világban értve „átszálljanak” – az ő szervezetükbe.
Gajdusek a kutatása során testközelből ismerkedhetett meg a pápuák szokásaival, életmódjával, valamint számtalan néprajzi tárgyat, adatot összegyűjtve összesen körülbelül 150 tudományos értekezést alkotott.
1976-ban a Nobel-díj Bizottság két virológusnak ítélte oda a rangos elismerést: Baruch Blumbergnek a hepatitisz B-vírus felfedezéséért, valamint a kuru terjedésének felismeréséért Daniel Carleton Gajduseknek.
Mindent összevetve a tudós körülbelül 130 díjat, kitüntetést, valamint díszdoktori címet nyert a pályafutása során.
A törvények felett állva
Kutatói munkásságának tekintélye vitathatatlan, azonban a díj elnyerése után Gajduseket magával ragadta a hév: a pápua törzsek életmódját tanulmányozva megfigyelte a fiatalkorúak homoszexualitással összefonódó beavatási szertartását – ami annyira megragadta a figyelmét, hogy a karrierje csúcsán ő maga is botrányba keveredett.
Új-guineai látogatása után úgy döntött biztosítja egy 12 éves fiú ellátását, többek között fedezte az egyetemi tanulmányainak költségét – valószínűsíthetően bizonyos szolgáltatásokért cserébe. Később több fiatallal hasonló tevékenységet folytatott – nemtől és kortól függetlenül.
Bizonyos források szerint körülbelül 56 fiatallal volt ilyesfajta kapcsolata Gajduseknek.
Az 1990-es években az egyik laboratóriumi munkatársa felfedte a kutató fiatalokkal kapcsolatos tevékenységét és megosztotta a Gajdusek körül kialakult gyanúját a rendőrséggel,
miszerint Gajdusek pedofil és molesztálhatja az általa materiális előnyben részesített fiatalkorúakat.
Az FBI kihallgatta őket, azonban csak egy személy vallott ellene. A bíróság végül 1997-ben egy év börtönre ítélte a tudóst, ami mellett 5 év felügyelet nélküli próbaidőt kapott – amit Európában is letölthetett. Gajdusek az ítélet után élt a lehetőséggel, így Európában telepedett le, ahol három városban élt felváltva: Amsterdamban, Párizsban, valamint a Norvégiában található Tromsøben. A debreceni gyökerekkel rendelkező kutatót végül a norvégiai városban érte a halál 2008. december 12-én.
Hozzászólások