Rövid leszek, és remélhetőleg velős: a magyar labdarúgó-válogatott a nyáron az EB-n bedugta ezt a szedett-vedett magyar népséget egy szép nagy kemencébe, és egybe sütötte, határon innen és túl. Az egységgé sült készétel ízletes lett, magyaros kevélységgel fűszeres, ráadásul jó ideig nem fogyott el: sokáig kóstolgathattuk, milyen érzés, amikor az éjjel soha nem ér véget.
Azóta először ma este izzítják be a kohót a fiúk, a jéghideg és kőkemény Feröer-szigeteken, egy olyan célért, amelyet három évtizede nem sikerült elérni: az EB után ezúttal a világbajnokságra kellene valahogy belépőt szerezni. Fogalmam sincs, mit hoz majd a meccs (amúgy persze 4-0 ide), de miután oly sok lelki-testi gonddal-bajjal-fájdalommal-kínnal küzd a magyar nép, egész egyszerűen JÓLESNE újra elhinni, hogy van csapatunk és hogy újra nyár van. Meg persze azt, hogy az éjjel soha nem érhet véget. Mert bármikor véget érhet, azért ezt ne felejtsük el.
Tóth Csaba Zsolt
Hozzászólások