Az embermentőként ismert Koszorús Ferenc vezérkari ezredes kulcsszerepet játszott abban, hogy megakadályozza a budapesti zsidóság tömeges deportálását 1944-ben, az ő emlékére neveztek el egy ligetet Debrecenben.
Koszorús Ferenc Debrecenben született 1899. február 3-án, tanulmányait is itt végezte 1909-1916 között a Kollégium Főgimnáziumában. Legismertebb hadi cselekedete a csendőrpuccs megakadályozása volt. A kormányzó kezdeményezésére 1944-ben, a hozzá hű páncélos alakulatokkal vonult a fővárosba és szembeszállt a deportálásra készülő csendőri erőkkel.
A deportálásokat ideiglenesen sikerült leállítani a katonai fellépésnek köszönhetően és a csendőrséget visszarendelték. Több százezer ember életét tudták megmenteni ezzel a megmozdulással.
2026. február 2-án a Karakter Kávézóban a Debreceni Tisza István Tudományos Társaság pódiumbeszélgetést tartott a tiszteletére. Az eseményen Gaál Botond Széchenyi-díjas teológus, nyugalmazott egyetemi tanár és Töll László hadtörténész, miniszteri biztos beszélgettek Berkecz Gábor, a Debreceni Tisza István Tudományos Társaság tagjának vezetésével.
Koszorús Ferenc 1944 -es fellépése a hit és a lelkiismeret, a katonai eskü és emberség találkozásáról szól. A beszélgetésen azt vizsgálták, miként válhatott egy katonatiszt a jogállamiság és az emberi méltóság védelmezőjévé a történelem egyik legsötétebb időszakában.
Koszorús Ferenc erdélyi református magyar katonacsaládba született. Édesapja alezredes, édesanyja, Tóth Katalin, Tóth Gábor református esperes leánya volt. Apai nagyapja, Koszorús Lajos ügyvéd, Debrecen város törvényhatósági bizottság tagjai között foglalt helyet.
Miután elvégezte a hadiakadémiát, 1929-ben már a lovasdandár vezérkari tisztje volt Nyíregyházán. 1937-től megkapta vezérkari őrnagyként lovashadosztály vezérkari főnök, a lovassági és gyorsfegyvernem szemlélőjének a vezérkari tiszti pozícióját. 1940-41-ben a Ludovika Akadémia tanulmányi csoportvezetője és pk-helyettese volt.
Amerikai hadifogságba esett Németország területén 1945 tavaszán, ahonnan 1946 áprilisában szabadult. 1947–1951 között lett a menekült Magyar Református Egyház konzisztóriumának választott világi elnöke, raktári munkás az IRO-nál, majd 1951 februárjától Amerikában élt, kötelező kétkezi munkás, földmérő mérnök, műszaki rajzoló, majd geodéziai államvizsgázott geodéta.
A virginiai Arlingtonban hunyt el 1974. március 8-án.
Debrecenben a Nyugati kiskörúton, a Hatvan és a Tisza István utca kereszteződésénél található park őrzi az emlékét, a Koszorús Ferenc liget.
Forrás: mek.oszk.hu
Hozzászólások