Sok érdekességgel kecsegtetett a most zajló labdarúgó Európa-bajnokság, természetesen azért, mert a magyar válogatott is kiharcolta a részvételt a selejtezők során. Azt már korábban taglaltam, bennem milyen nyomokat hagy majd a Rossi-gárda szereplése, amely három ponttal az A csoport harmadik helyén végzett és végül lemaradt a továbbjutásról.
Az ezt követő „fikacunamit” is túléltem, a legnépszerűbb közösségi oldal elterjedése óta tombol a negativitás diktatúrája, ráadásul a média előzetesen brutálisan eltorzította a képet azzal, hogy gyakran a végletekig sztárolták a csapatot. Végül a szurkolók, s ami még veszélyesebb, a játékosok is kezdték elhinni, hogy meghatározó tényezők lehetünk ezen az Eb-n. Nem így lett, de szégyellnünk sem kell a válogatott szereplését.
Mivel a rovat címe az írások szubjektivitását előrevetíti, nyugodtan elárulhatom, hogy a magyar válogatott után az olaszoknak szurkoltam ezúttal is, de köpködés nélkül tudomásul tudtam venni, hogy Svájc ellen tükörsimán kizúgtak a nyolcaddöntőben. Mert ez volt – már megint – a realitás, az azúrkékek inkább a szürke egérre hasonlítottak. Van bőven tennivaló Csizmaországban is.
Ha már szürkeség, ilyen tili-toli passzokon alapuló, nézhetetlen focit még sosem láttam ekkora, raklapnyi mennyiségben, mint a 2024-es kontinenstornán. Az úgynevezett nagyokat nézve: az említett taljánok fociztak összesen 30 percet az albánok ellen, a többi Rémálom az Elm utcában, a belgák buszozásától sikítófrászt kapott az egyszeri focirajongó, az angolok minden 21 órakor kezdődő meccsén aludtam egy kicsit, a franciák eddig két öngóllal és egy 11-esből született találattal „masíroznak”, a portugálok is megszenvedik azt, hogy az általam egyébként tisztelt Ronaldo egyéni sportként tekint a labdarúgásra, Hollandia meg olyan, mint egy legénybúcsúban a narancs – vodka nélkül.
Eddig a grúzok megalkuvás nélküli futballja, a németek házigazdához méltó szereplés, a spanyolok esélyeseket idéző, élvezetes játéka tetszett, ja, és persze az osztrákok, bármi lesz is a mai, törökök elleni mérkőzésük eredménye.
Furcsa, de eltűntek a felvállalt egy az egy elleni párharcok, egyre kevesebb a távoli lövés, nincsenek cselek. Jól képzett, ám fásult robotok terelik a labdát. Ha már filmcímek: ez eddig a szürke – majdnem – ötven árnyalata.
Egyéniségek kerestetnek.
Hozzászólások