Az én hazámban dombok völgyek váltakozva jönnek szembe. Ej, de szeretnék újra ott járni, a hegy tetején cigánykereket hányni.
Csukott szemmel a kert végén megállni, érezni, ahogy az őszi szél a hajamba beletép, végig siklik arcomon, s friss levegő áramlik az orromon.
Végig nézni a foltokban sárgára, vörösre, rozsdásra festett erdők lepte tájon. Ej, de nagyon várom!
Hogy ismét érezzem az illatát, lássam az ismerős fák hadát, az aprócska faluhatárt, s a picinyke templom tornyát.
Talán, amikor megint nyílik a határ, akkor majd elmúlik ez a hatalmas honvágy.
Hozzászólások