Miután állítólag 2018 legnézettebb műsora a magyarországi tévék tekintetében Az én kis falum az RTL Klubon, jogosnak tűnt a felvetődés, nosza, tekintsük meg. Hát… Nem tudni, kinek a falujáról mintázták, dehogy nem lehetett könnyű gyermekkora, az biztos.
Mondjuk ahhoz képest, hogy amolyan sitcom jellegű sorozat lenne ez, sikerült szinte mosoly nélkül, rezzenéstelen arccal végigszenvedni a reklámokkal 15 percenként szabdalt és lealázott epizódot, pedig nincs az a büdös bunkó a földkerekségen, aki ne szeretne nevetni, főleg, ha van rá oka. Nos, ebben Az én kis falumban nem volt min kacarászni.
Pedig a színészek kiválóak (a hajdúnánási Csuja Imrét amúgy is mindig jó látni), ám barázdamély gond van azzal, hogy a koncepció szerint falun mindenki ekeegyszerűségű, primitív, szánalmasan kiszolgáltatott gyökérfajzat. Meg úgy nagyjából senki sem dolgozik, és ingyensörért az anyát is meghágná. Ez egyszerűen nem igaz, még akkor sem, ha a műfajhoz méltón felnagyítjuk a falusi lét hiányosságait. Ez akkor is egy sértő baromság.
Ezt még az is tudja egyébiránt, aki mondjuk egy nagy faluban (például Debrecenben lakik), aki meg 5 percnél többet töltött valaha egy magyar községben, az saját maga tapasztalhatja: nincs arrafelé több surmó, mint Budapest bármely lelakott lakótelepén. Ez az Én is kis falum amúgy is olyan, mint egy végtelenül lebutított Üvegtigris. Csoki bácsi azt mondaná: hagyjad, leszarom.
Tóth Csaba Zsolt
Hozzászólások