Az én ötvenhatom nem az az összeesküvés elmélet, hogy az 1956. október 23-án kirobban forradalmat az oroszok fundálták és provokálták ki, hogy évtizedekig itt állomásozhassanak, „ideiglenesen”. Ezt a szabadságharc vérbefojtása nélkül is megtehették, megtették volna. Én ötvenhatomra nem mondják, hogy fasiszta csőcselék hőzöngése! Nem az az én ötvenhatom, amely megkérdőjelezi a magyar nép bátorságát egyszerre dobbanni a szívben.
Az én ötvenhatom nem az, amelynek az évfordulóján ártatlan embereket vernek és gumilövedékkel egy életre megsebesítenek Budapest utcáin a karhatalmi erők. Az én ötvenhatom büszke és tragikus eseményei fölött megemlékezve nem demonstrálok szadista erőt egy másik politikai oldallal szemben, nem verek le semmilyen demokratikus véleménynyilvánítást. Nem modellezem rendőrattak makettjén az 1956. november 4-én benyomuló muszkát.
Az én ötvenhatom egyik évfordulóján senki nem démonizálja politikai ellenfelét, nincs riogatás ellenségképpel, nincs hamis lózung a lendületről, mely országunkat repíti. De vajon hová?
Az én ötvenhatom nem pártrendezvény, nem hazugok, becstelenek védtelen prédája.
Az én ötvenhatom csendes főhajtás, és örök mementóul szolgál a hatalom féktelenségére, az elnyomás ellen tenni akaró és merő vegytiszta érzésre.
Az én ötvenhatom az, amit amit apám mesélt gyerekkorából, a szorongásról amit érzett, ahogyan vonultak a tankok a főváros felé.
Az én ötvenhatomat nagyapám mesélte el, akinek testvérét bevitték és fogva tartották a rendőrőrsön. S nagyapám forradalmi hevületben, enyhe borgőzben kiszabadítására indult, hogy aztán őt is jól elverjék. Gumibottal ütlegelt vese, véres vizelet…
Az én ötvenhatom a hiteles forrásokból a mai napig kutatott emlékek, feljegyzések, visszaemlékezések lepárlása.
Az én ötvenhatom az enyém, és senkinek nem adom. Sem elvenni, sem megvenni nem lehet.
(Tamás Nándor)
Hozzászólások