December 5-e, az önkéntesek világnapja. Azoké az embereké akik mindenféle honorárium nélkül segítenek ott, ahol kell. Idén talán még több fény esik rájuk, még több területen nélkülözhetetlen munkájuk, és még jobban meg kell őket becsülnünk, mint eddig bármikor.
Talán mindenki emlékszik arra a pár héttel ezelőtti összefogásra, amiről mi is beszámoltunk: a Magyar Vöröskereszt önkéntes diszpécsereket toborzott Hajdú-Bihar megyében, hogy tehermentesítsék a mentőszolgálat munkatársait, a koronavírus-járvány miatti tájékoztató feladatok alól. A felhívás olyan összefogást eredményezett, amire talán senki sem számított: pár nap alatt több, mint 100 önkéntes jelentkezett, a létszámuk pedig folyamatosan csak nőtt. Bevallom, külső szemlélőként csodáltam mind a 100 embert, hiszen az elvégzett munkáért a fizetség nem pénzben mért, hanem elismerésben. A szabadidejüket áldozzák azért, hogy mások élete, munkája könnyebb legyen. Emiatt nem csupán ma, az őket éltető nemzetközi napon, hanem az év többi részében is elismerést érdemelnek.
Mit jelent az önkéntesség?
Az onkentes.hu szerint „olyan tevékenység, melyet egyénileg vagy csoportosan, rendszeresen vagy alkalmanként, belföldön vagy külföldön a közös jó érdekében személyes akaratból végeznek anyagi ellenszolgáltatás nélkül. Az önkéntes tevékenység közvetlen anyagi haszonnal nem jár annak végzője számára, továbbá az önkéntes nem helyettesíti a fizetett munkaerőt. Az önkéntes munkálkodása hozzáadott értékként jelenik meg a fogadó szervezet életében.”
Önkéntesség Magyarországon
Sajnos ki kell jelenteni, hogy az önkéntes munka hazánkban sosem tartozott a felülreprezentált és divatos tevékenységek közé. 2014 és 2018 között ráadásul az eddigi tendenciákhoz képest is, némi hanyatlás volt tapasztalható az önkéntes munkát vállalók létszámát tekintve. A számokon még az sem javított, hogy 2016-ban a 25 év alatti, nappali tagozatos diákok számára bizonyos óraszámban rendelet tette kötelezővé a közösségi szolgálat teljesítését. Ugyan az idei esztendőről friss kimutatás még nincs a birtokunkban, de a koronavírus-járvány miatt biztosan nőtt az önzetlenül segítők száma az elmúlt esztendőkhöz képest.
Ismét visszakanyarodva az önkéntes diszpécserek történetéhez egy másik jelenségről is szót kell ejteni: az emberek azon csoportja, aki a szabadidejét kizárólag juttatás ellenében áldozza be (azaz csak fizetésért végez munkát), elég hangosan kritizálta az ellenkezőképpen döntők táborát. Az indokok között a leghangosabb érv az volt, hogy az önkéntes munkával nem lesz igény a fizetésért dolgozó munkaerőre, ha mégis, az „ingyen tevékenységgel” lenyomják a fizetendő béreket. Az önkéntes munka hivatalosan nem helyettesíti a fizetett munkaerőt, és nem is tekinthető konkurenciájának (hisz a motiváció is máshol gyökerezik). Az önkéntes nem veszi el a kereseti lehetőséget mástól, viszont olyan feladatokat teljesít, amik rendkívüli alkalmakra szólnak és nagy társadalmi haszonnal bírnak.
Az önkéntesség hajtóereje az elhivatottság és a segíteni akarás, „fizetőeszköze” pedig egyfajta morális valuta: a nyújtott segítség pozitív hatása a másik ember életére, a hála és a köszönet az, amiben az önkéntesnek része van, valahányszor juttatás nélkül adja oda egy ügynek, vagy embertársainak felszabadult idejét. Az önkéntesség kiváló jellem és közösségformáló tevékenység, erősíti az empatikus képességeket és a felelősségvállalást. Bepillantást enged abba, hogyan is tud egy szervezeten belül több ember összehangolt munkával együttműködni. Talán pont emiatt hasznos, hogy a diákoknak- ha kötelező jelleggel is, de- némi tapasztalatot ad a szervezetek felépítését, kihívásait és működését tekintve.
Az önkéntesség világnapja
Az önkéntesek nemzetközi világnapjának bevezetését az ENSZ kezdeményezte. Ezen az emléknapon azokat a személyeket emelik ki, akik önkéntesen különféle, mások számára hasznos tevékenységben vesznek részt. Az ENSZ közgyűlése 1985. december 17-én foglalta határozatba, hogy december 5-e minden évben az önkéntesek nemzetközi napja legyen.
Hogyan lehet önkénteskedni?
Az önkéntességet a szakemberek szerint nehéz kategorizálni, bárhová is besorolni, hiszen minden munkaterületen megtalálhatóak a közösségi szolgálatot végzők. Két csoport azonban mégis elkülöníthető egymástól az onkentes.hu szerint: az egyik csoport az úgynevezett új típusú önkéntesség, ami során a tudás megszerzése, a szabadidő hasznos eltöltése, az önismeret fejlesztése a cél, míg a régi típusba azokat a tevékenységeket soroljuk, amelyek a szolidaritáshoz, családi indíttatáshoz, esetleg vallásos háttérhez köthetők. Önkénteskedni lehet állatok, vagy emberek megsegítésére, felnőttek, vagy gyermekek életének megkönnyítése céljából, lehet hosszútávon (akár évekig) vagy rendkívüli alkalmakkor (járvány, havária idején). Lehet közszolgálatot teljesíteni állami szervezetnél, vagy alapítványnál, egészségügyi egységeknél vagy az oktatási szektorban egyaránt. Széles a paletta, amin mozogni lehet, ha segíteni szeretnénk, talán aggasztóan sok helyen is van szükség önkéntesekre, ami mutatja, hogy milyen sok terület küzd humánerőforrás problémával.
Ha megfogalmazódott bennünk a gondolat, hogy önkéntes munkába szeretnénk fogni, a legfontosabb, amit tisztáznunk kell, hogy mennyi időt és energiát tudunk beleinvesztálni az önkénteskedésbe. Ha megvan a válasz, akkor már csak arra a bizonyos belső hangra kell figyelnünk, ami a megfelelő szervezet felé terel minket. A segítő szándék hatalmas kincs, nincs olyan hely, ahol ne fogadnák szívesen, épp ezért, ha úgy érezzük, hogy tevékenyen szeretnénk hozzájárulni ahhoz, hogy a világ általunk legyen egy kicsivel jobb hely, és ezért nem várunk egy köszönömön vagy egy széles mosolyon kívül mást, akkor ne habozzunk, vágjunk bele! Sokszorosan megtérül majd az erre fordított energia.
Sokszor volt szerencsém megtapasztalni az önkéntes munka csodálatos esszenciáját, azt a mozgatórugót, aminek köszönhetően működik a világ, hisz segítők nélkül sok minden összeomlana. Olyanok ők, mint a ház falában a kötőanyag. Levakolva nem látjuk, de tudjuk, hogy ott van, kitölti a réseket és egyben tartja a falat. Az önkéntesek is kitöltik a réseket, viszik, amit lehet, hogy más nem vinne, tartják a lelket abban, aki a padlón van és kezet nyújtanak az elesettnek. Ha nincs összetartó erő, akkor minden széthúz. Köszönjük, hogy egyben tartjátok az élet téglafalát önzetlenségetekkel!
Hozzászólások