A Vojtina Bábszínház 2022/23-ban Összeérzések címmel öt kiállítás tervez, amelyek mindegyike a térrel, a tér lehetőségeivel foglalkozik. A tárlatok közül az elsőt, a Törpék és óriások világát 2022. szeptember 20-án nyitották meg a bábszínház alkotói. A sajtónyilvános eseményen jártunk.
Mielőtt Láposi Terka, a Vojtina Bábszínház Játszószínházának művészeti vezetője hivatalosan megnyitotta volna az idei évaduk első tárlatát, a vojtinás kiállításokhoz már tavaly is atmoszférát teremtő Mózes Zoltán előadóművész, zenész a muzsikán keresztül vezette be a jelenlévőket a törpék és az óriások világába. Egy kisebb és egy nagyobb dobot megszólaltatva mutatta meg, milyen az, ha egy óriás és egy törpe véletlenül összetalálkozik. A tárlat tematikájához illő zenés hangulatkeltés után pedig a művészeti vezető – aki ismét Surányi Gergővel és Ferenczi Viktóriával karöltve álmodta meg a kiállítást – az idén őket ihlető közeg, a tér kapcsán osztotta meg a jelenlévőkkel a gondolatait.
Láposi Terka hangsúlyozta:
akkor, amikor a mai világunkban a tér kitágult, hisz hatalmas teleszkópokkal képesek vagyunk belelátni az univerzumba, illetve az online tér megjelenésével tőlünk földrajzilag igen távol eső történéseket, illetve akár előadásokat, kiállításokat is megtekinthetünk, különösen fontossá vált a kérdés, hogy egyáltalán mi a tér?
Hisz a kitágult tér világában még mindig jó volna fókuszálni az életterünkre, az otthonunkra, a minket körülvevő szociális térre, illetve a mentális terünkre is. A színháznak pedig különösen nagy lehetősége, és szabadsága is van a tekintetben, hogy a térről gondolkodjék. Hiszen a képzelet nem szabhat határt annak, hogy egy házat – fejben – felépítsünk, hogy minden benne lévő eszközt, használati tárgyat, és a díszítését is mi magunk álmodjuk meg, és ezzel a szabadsággal egy színpadi tér esetében is maximálisan kell és lehet is élni.
Olyannyira, hogy a mostani kiállítás terében is szabadon megtörténhet minden: érezhetjük benne magunkat óriásnak, de nyugodtan törpének is, a szabadságunktól, azaz a lelkünk, a gondolataink szabadságától függően. Azaz azonosulhatunk bármelyik – egyébként korábbi előadásokból kiemelt, és ebbe a kiállítótérbe most átemelt – bábbal, amelyek ebbe az új térbe kerülve nyilván a korábbi előadásban betöltött funkciójukból is kilépnek, és annak csak a látogató képzelete szab határt, hogy milyen új tulajdonságokat öltenek.
S miközben a látogató fantáziája szabadon szárnyalhat, a művészeti vezető hangsúlyozta:
a most kialakította tárlat terében ők is csak kísérleteztek/kísérleteznek: a folyamat, az alkotás folyamata a fontos, a miből mi lehet, illetve mi lehetne még? kérdése és érzése.
Ezt az érzést tükrözte a tárlat megnyitóját lezáró két produkció is: amikor Mózes Zoltán ismét a hangszereihez ült, és ismét elmesélt – a zenén keresztül – egy történetet: amikor hazafelé ballagva egy óriással találkozott, akitől egy óriás húrt kapott, aztán belefutott egy törpébe, aki pedig egy törpehárfával ajándékozta meg. A hatalmas húr és az icipici hárfa együttes hangzása pedig megint – virtuálisan – akár a törpe és az óriás találkozásáról is szólhatott volna…
S egy másfajta kísérletezésnek, de szintén korántsem lezárt folyamatnak lehettünk tanúi Vadászi Tamara, Köllő Andrea és Magi Krisztina rövid jelenetét látva is, akik a készülő Állatbarátságok című előadásból adtak elő egy részletet, „csináljunk valami szokatlant” felkiáltással.
Nos, aki ellátogat az egészen 2022. október 30-ig megtekinthető Törpék és óriások világa című kiállításra, maga is szokatlan helyzetbe kerülhet: nemcsak az alkotók fantáziáját érzékelve, hanem a saját képzeletvilága működtetése során is.
Gyürky Katalin
Hozzászólások