„Nagyon fáradt vagyok és éhes” – közölte egy, a Barbican Színház Hamlet című előadása előtt készített interjújában a magyar közönség számára a Kódjátszmából, a Scherlock című sorozatból és a Doctor Strange-ből ismert Benedict Cumberbatch, amikor arról faggatták, mit érez, amikor egy adott este túl van a több mint három órás Shakespeare-adaptáció főszerepének eljátszásán. A debreceni közönségnek két este, február 7-én és 8-án volt alkalma élő közvetítésben, Arany János fordítását felhasználva magyar felirattal követni az angol színház produkcióját, s az, hogy mindkét este teltház volt a debreceni Apollóban, a főszereplő hazánkban való ismertségének és népszerűségének is nyilván köszönhető.
A teltház azonban minden bizonnyal nemcsak a főszereplő személye miatt „jött létre”, hanem nyilván a több mint négyszáz éve játszott, s a világon a Shakespeare-darabok közül a legtöbbször színre vitt és feldolgozott Hamlet miatt is. A darab el nem évülésére, ma is aktuális jellegére itt a rendező, Lyndsey Turner kiválóan „rájátszik”, amikor a szereplőket nem négyszáz évvel ezelőtti „kosztümökbe”, hanem mai ruhákba bújtatja: sem a királyi pár, Claudius (Ciarán Hinds) és Gertrud (Anastasia Hille) nincs ebben a feldolgozásban palástba öltöztetve, sem a többi szereplő az akkori rangjaiknak megfelelő maskarába bújtatva. Hamlet például végig farmert, laza dzsekit vagy zakót visel, s szerelme, Ophelia (Sian Brooke) sem átall kinyúlt pulóverben megjelenni. A rendező lazának tűnő „jelmezkoncepciója” azonban egyetlen helyen mégis kötött, amellyel a mondanivalót remekül alátámasztja: az első felvonásban, amikor kiderül, hogy az alig két hónapja elhunyt dán királyt csak a fia, Hamlet gyászolja, s anyja máris „összebújt” néhai férje bátyjával, a keserv semmiféle jelét sem mutatva, a Hamletet alakító színész van egyedül feketében. Mindenki más fehér(!) ruhában jelenik meg egy közös vacsorát elköltendő.
A darab aktuálissá tétele azonban nemcsak a jelmezekben érhető tetten. A kiváló színpadtechnikának és világításnak köszönhetően, amilyenről, jelzem, mi, magyarok, csak álmodozhatunk, néhány jelenet olyan hatást kelt, mintha nem is színházi előadást, hanem egy 21. századi filmet látnák. Amikor Hamlet számára megjelenik apja szelleme, az horrorfilmbe illő, illetve, amikor időnként a norvég katonák, akik királyuk ösztönzésére Dánia elfoglalására indulnak, megjelennek a színen, akciófilmhez hasonló jelenetsor tárul elénk.
Az aktualizálás mint rendezői koncepció az őrület, azaz a darab központi motívuma kapcsán is tetten érhető. Lyndsey Turner tökéletesen érzékelteti a szereplőin keresztül, hogy Hamlet állítólagos megőrülése mennyire viszonylagos. A számtalan adaptációban tényként kezelt motívumot „bolondítja meg” azzal, hogy nagyon hangsúlyossá teszi Hamlet egy mondatát: „Csak addig tesztek bolonddá, amíg kedvem tartja”, azaz ezzel végképp Hamlet irányításába csúsztatja át az események formálását. Abba a Hamletébe, aki más adaptációkban az események áldozataként, a történések következtében sodródó alakként áll előttünk. S Benedict Cumberbatch kiváló színészi képességeit mutatja, hogy mennyiféle, épp az adott helyzetnek megfelelő „őrületet” tud produkálni a több mint három óra alatt. Az ő „helyzethez illeszkedő” őrületéhez képest nagyon erős Ophelia tényleges őrülete, aki valóban megháborodik, előbb Hamlet furcsa viselkedése, majd apja, Polonius Hamlet okozta halála miatt. Sian Brooke feledhetetlenül zseniálisan ábrázolja a teljes értékben megtébolyodott, magát öngyilkosságba hajszoló nőalakot.
Az előadás szó szerint végigmegy a drámán, így a magyar nézők az angol szöveg gyönyörű prozódiájával is megismerkedhetnek a vetítés során. Talán ezért sem véletlen, hogy rengeteg fiatal nézte végig az angol színpadi adaptációt, hiszen egy ilyen este a nyelvtanulásra is tökéletes alkalom. Ahogy az empátiás képességünk fejlesztésére is: az előadás végén ugyanis Cumberbatch nemcsak az angol közönséghez, hanem a világ összes részén őket mozi formában nézőkhöz is szólt: a menekültek megsegítésére szolgáló savethechildren.org.uk/hamlet portált hirdetve arra szólított fel mindenkit, hogy ha módjában áll, adományozzon némi pénzt azon gyerekek számára, akiket azért tesznek be a csónakba, mert a föld, ahol élnek, sokkal kevésbé biztonságos, mint a víz.
Gyürky Katalin
Hozzászólások