A mezőgazdasági munkáknak évszázados hagyományai, neves időpontjai vannak, melyhez a gazdálkodók évről évre tartották magukat. Manapság, az elmúlt pár évtized elképesztő technikai fejlődésének köszönhetően viszont ezeket a hagyományokat főként a hagyományőrző egyesületek tartják csak meg az emberek emlékezetében.
A kukoricatörés szeptember végén kezdődött és nagy eseménynek számított. A jó szomszédok, rokonok és barátok összegyűltek és együtt törték a kukoricát. Közben beszélgettek, bandáztak, sokat nevettek, és ami a legfontosabb: közösségben voltak! Sokszor éjszakába nyúlóan dolgoztak, akár napokon keresztül is. A munka közben ment a szórakozás, mesélés, viccelődés, és a fiatalok is megnézegethették egymást… A legszebb csuhékat félretették, hogy télen ezekből készíthessenek babákat, bábokat, különböző játékokat. A kukoricát góréba halmozták és később ez volt a jószág téli takarmánya.
Idén a mezőgazdaságra főleg az Alföldön az elképesztő szárazság és csapadékhiány miatt nagyon rájárt a rúd. Elsősorban a kukorica látta ennek az időjárásnak a kárát, több százezer hektáron semmisült meg a termés. A hajdúsági kiváló termőföld berepedezett, holott az egész országban nem sok olyan minőségű termőtalaj van, mint a környékünkön. Idén kukoricaimportra kényszerül az ország, ami komoly problémákat vet fel. Az uniós szabályozás igen szigorúan meghatározza, milyen szerekkel kezelhetik a gazdák a növényeket. Ám, ha az importot például egy unión kívüli országból – Ukrajna- oldja meg Magyarország, az mindenképpen elgondolkodtató, hiszen ott olyan vegyszereket is használhatnak, melyeket itthon már régen betiltottak! Márpedig olyan gabona felhasználása, amely szemmel is láthatóan sokkal rosszabb minőségű lehet, mint az, amit itthon termelünk, hosszú távon okozhat problémát az állatok és az emberi szervezet számára egyaránt.
Az vagy, amit megeszel. De tudod, hogy mit eszel?
Régen, a kukoricatörés idején az emberek tudták. Megvolt a mindennapok kiszámítható rendje, feladatai, amelyhez tartották magukat. Jóval szerényebb körülmények között éltek, de maguk termelték az élelmiszert, a gabonát a zöldségeket. Amit nem tudtak elfogyasztani, tartósították, hogy a későbbiekben ne éhezzenek. Manapság még falun is megél a zöldséges és elég betérni egy nagyobb szupermarketbe, és készételek százai közül választhatjuk ki, mit szeretnénk fogyasztani. Az, hogy ennek a hosszú távú következményei mikor csapódnak le és hogyan, még nem tudjuk, de egyre többen térnek át az önellátásra vagy figyelnek tudatosan a táplálkozásukra. Mert igenis vannak olyan évezredes értékeink, amelyekre sokkal jobban kell figyelnünk a jövőben!
Hozzászólások