2023. november 9-én, tehát az 1956-os forradalom leverésének évfordulójához igen közel került a hazai mozikba Tóth Barnabás legújabb filmje, a Mesterjátszma. Az évforduló körüli megjelenés nem véletlen: ez esetben a rendező egy zseniális Stefan Zweig-mű, a Sakknovella Magyarországra és az ’56-os eseményekre átírt változatát kínálja a közönségnek. A filmet az Apolló moziban tekintettük meg.
A fent említett, filmre adaptált irodalmi műben, Stefan Zweig novellájában a náci időkben üldözött, hajóval menekülő emberek sorsát ismerhetjük meg. Tóth Barnabás mindezt áthelyezte 1956-ba, a szovjet tankok által szétlőtt Magyarországra, ahonnan a rendszer ellenségei vonattal próbálnak Nyugatra menekülni a megtorlások elől. S amíg a novella főhősét, az ügyvéd dr. B-t a Gestapo börtönében kínozzák, a Mesterjátszma egyik főszereplőjét, a pap B. -t az ÁVH tartja fogva. Ám, ahogy Zweig dr. B.-je, a magyar változata, Tóth Barnabás B.-je is a börtönben jut hozzá egy sakk-könyvhöz, amiből a játék szabályait sajátítja el, ezt követően pedig – gondolhatnánk Tóth filmjének első feléből – a menekülése közben végzetes sakkjátszmába keveredik.
Azért csak gondolhatnánk, mert amíg a Zweig-novellában ez egyértelműen így van, a két szálon futó magyar filmben mindez egy idő után korántsem lesz ennyire – hogy stílszerű legyek, és ezzel a sakkbábuk színére is utaljak – fekete-fehér. A Nyugat felé robogó vonaton ugyanis első látásra nem B., hanem egy fiatal pár lesz a főszereplő. Márta (Varga-Járó Sára) és István (Váradi Gergely) olyan, házasulni készülő pár, akik kint voltak a forradalom idején az utcán, és úgy érzik, hogy az egyetlen esélyük az életben maradásra az, ha feljutnak a Nyugatra tartó utolsó vonatra.
Ez – legalábbis a film első fele ezt sugallja számunkra – sikerül is nekik.
A vonaton derül ki, hogy Márta szenvedélyes sakkozó, és amikor egy titokzatos úr, Czentovics Sándor meglátja a kezében az Istvántól kapott, magával hozott sakktáblát, felajánl neki egy partit. A tét 50 dollár, amellyel biztosítani lehetne Márta számára is a vonatjegyet, István ugyanis egyetlen jeggyel ültette fel mindkettőjüket a vonatra.
A filmnek azonban van egy, a vonattal párhuzamosan futó szála, amely a pap B. börtöncellájába, illetve az őt kihallgató ÁVH-s tiszt szobájába kalauzol bennünket. A B.-t egyedülléttel, magánnyal kínzó kihallgató szavaiból kiderül: B.-t egy nagy értékű, az egyház tulajdonában lévő vagyon miatt tartják fogva és faggatják.
A két szál pedig épp a vonaton zajló sakkjátszma közben fonódik össze: hirtelen ott találjuk a sakkmesterségből a börtönben ellopott könyvből már kikupálódott papot, aki Mártának akar segíteni, hogy nyerhessen Czentovics ellen.
Ettől kezdve – az egyre jobban száguldó vonat gyorsulását követve – elképesztően felpörögnek az események. És ahogy egy jó sakk-partiban, fokozatosan áll össze a kép: kezdünk minden egyes lépést megérteni, kezdjük összerakni a fejünkben ennek a filmbéli játéknak a koncepcióját. Megértjük, hogy ki a titokzatos úr, aki Mártának sakkpartit ajánlott, ki a nem kevésbé titokzatos, szintén a vonaton utazó hölgy, akinek láthatóan megtetszik István, és mindent elkövet, hogy felhívja magára a figyelmét, és az is kiderül, hogy a titokzatos úr és hölgy milyen kapcsolatban volt és van B.-vel.
Összeáll tehát a kép, ám oly módon, ahogyan azt egyáltalán nem gondoltuk volna. A vonatról ugyanis – épp a szereplők bonyolult viszonyrendszerén keresztül – kiderül, hogy egyáltalán nem az élet és a szabadság szimbóluma, hanem éppen hogy a halálé.
De hogy ki az a szereplők közül, aki tényleg fenn van a halálba repítő szerelvényen, és ki az, aki megúszta, hogy rákerüljön, az is csak a film végén derül ki. És amit természetesen nem árulok el. Azt viszont igen, hogy ha ellátogatnak Tóth Barnabás filmjére, másfél óra hihetetlen befogadói koncentrációt igénylő élményben lesz részük. A rendező egy pillanatra se hagy nyugodni bennünket, a kiváló színészi játék pedig – olyan ismert nevekkel, mint a Czentovics urat alakító Mácsai Pál, vagy a titokzatos hölgy szerepét játszó Péterfy Bori, vagy a vonat egyik utasaként jelen lévő Szirtes Ági – maximálisan alátámasztja a rendező elképzelését: azt, hogy azt érezzük:
mi is ott ülünk ezen a száguldó vonaton, amelyen szimbolikusan mi is átgondolhatjuk, merre is tartunk valójában az életünkben.
Ne hagyják ki tehát a Mesterjátszma című új magyar filmet. A fent vázolt élmény mellett még a sakkhoz kis kedvet csinál.
Gyürky Katalin
Hozzászólások