Penélope Cruz és Javier Bardem 2010 óta a magánéletben és a filmvásznon is jó néhány alkotásban összefonódó csodálatos kettősében nemrég az Escobar című film kapcsán gyönyörködhettünk. Szerencsére nem kellett sokáig várnunk, hiszen Magyarországon most, az új esztendő első napjaiban bemutatott alkotásban, az előzőhöz képest teljesen más miliőben játszódó és másfajta emberi viszonyokat tükröző Mindenki tudjában ismét remekelnek.
A változás főleg Javier Bardem karakterében mutatkozik meg, hiszen, amíg az Escobar című filmben egy nagystílű gengsztert játszott, és ebben a minőségében uralkodott gyönyörű kiszemeltjében s egyben kitartottjában, akit Penélope Cruz játszott, most, a kétszeres Oscar-díjas Asghar Farhadi rendezte Mindenki tudja című filmben ő az, aki az általa megformált Paco szerepében a „rövidebbet húzza”. Mégpedig egy korábbi, a Penélope Cruz játszotta Laurával folytatott hosszú szerelmi kapcsolata miatt. A történet szerint az Argentínába elszármazott Laura a húga esküvőjére utazik haza spanyolországi szülőfalujába, és viszi magával kamasz lányát, Irenét (Carla Campra) és a kisfiát is. Férje, Alejandro (Ricardo Darín) egyelőre nem tudjuk, miért, de nem tart velük.
Az esküvő után a lakodalom kitűnően indul, amelyen ott van – a család szoros barátjaként – a feleségével, Beával (Bárbara Lennie) Paco is. Csakhogy a ceremóniát egy áramszünet zavarja meg, amely már része annak az összeesküvésnek, amelynek a keretében Laura lányát, Irenét valaki elrabolja. Mivel ez nem az első ilyen eset a kisvárosban, a családtagok tudják: valaki pénzért, váltságdíjért rabolta el a lányt, s amennyiben záros határidőn belül nem kapja meg a tekintélyes összeget, Irenét nem látják viszont élve. Mint kiderül, a lány azért lehetett célpont, mert a falu úgy tudja, hogy Laura férjének, Alejandrónak jól megy, s biztosan tudna a lányáért fizetni. De nem tud, már két éve csődbe ment.
Erre a hírre kerül előtérbe Paco, és a korábban Laurával folytatott viszonya, amelynek végeztével Laura állítólag áron alul adott el a férfinak egy földbirtokot, majd kiment Argentínába, s ott összeházasodott Alejandróval. Ám kettejüket látva egyértelmű: hiába élnek mindketten mással házasságban, olyasfajta kötelék van közöttük, amelyet sem tér, sem idő, sem pedig egy újabb kapcsolat nem tud szétszakítani. Paco ezért is ajánlja fel, hogy eladja a birtokot, hogy megszerezze a lány életét jelentő váltságdíjat.
Paco döntését – elvileg – senki sem érti. Gyakorlatilag viszont mindenki tudja, hogy miért hoz Ireneért, és persze Lauráért ekkora áldozatot. Hogy ennek mi az oka, azt természetesen nem árulhatom el. Az egy csavaros fordulattal a filmből úgyis kiderül. Ám nem ez az egyetlen titok, ami felszínre kerül, s amelyről a felek azt gondolták, hogy csak ők tudják. A látszólag teljesen összetartó nagycsaládban van még valaki, aki a felszínen borzasztóan aggódik Ireneért, de aztán kiderül, hogy nagyon is érdekében állt, hogy a lányt elrabolják. Az újabb titokra pedig – egyelőre – csak Laura nővére, Mariana (Elvira Mínguez) jön rá.
A szívszorító jelenetek sokaságából összeálló alkotás erőssége azonban nemcsak a szüzsé gazdagsága miatt lebilincselő. Hanem a színészi játék miatt is. S itt nemcsak Penélope Cruz játékára gondolok, aki a szívszorongató Mama című filmje után ismét bizonyította, hogy mennyire hitelesen el tudja játszani az aggódó anyát, s nemcsak Javier Bardemnek ebben a történetben a veszteséget méltósággal viselő férfit megformáló alakítására, hanem például Ricardo Darínnak a tehetetlen, tutyimutyi férj, Alejandro figurájának a megformálására, vagy épp Laura nővérének, Marianának az újabb titok felfedésekor való teljes összeomlására is.
Remek film, nagy érzelmi amplitúdókkal. Az év eleji rosszkedv és szürkeség ellen kifejezetten ajánlott. Az Apolló moziban még jó ideig bármelyik napon megtekinthetik ezt a filmet, amelyet látva azt gondolom, nem véletlen, hogy a tavalyi Cannes-i Filmfesztivál nyitó előadása lehetett.
Gyürky Katalin
Hozzászólások