A Győri Balett nemcsak hazai, de világviszonylatban is elsőként vállalkozott arra, hogy az Edgar Allan Poe mellett a másik legrangosabbnak tartott amerikai író, Nathaniel Hawthorne nagysikerű regénye, A skarlát betű történetét táncjáték formájában tárja a közönség elé. A Főnix Rendezvényszervező Kft-nek köszönhetően ebben a csodás élményben 2019. július 3-án a debreceni Nagyerdei Szabadtéri Színpad nézői is részesülhettek.
A Velekei László koreografálta nagyszabású, ötven-hatvan táncost felvonultató produkció mind a díszlet, mind a jelmezek, mind a zene, mind pedig a fénytechnika szintjén visszaadja a híres regény miliőjét: a puritán új-angliai település hangulatát és az ott élők elvileg mélyen vallásos, ugyanakkor sok vonatkozásban álszent habitusát. Egy olyan lakóközösség szoros, talán túlságosan is zárt létezését, ahol a saját vétkek eltussolása érdekében a másik ember bűnét/bűneit pellengérre állító magatartás s ennek közösségre gyakorolt hatása az uralkodó. Hiszen a házasságtörés, amely kapcsán tetten érik a főhősnő Hester Prynne-t, nyilván nem egyedi eset, valószínűleg napi szinten megtörténik – ennek gyakoriságát egyébként a színpad fölött húzódó hídon a szexuális aktust tánc formájában imitáló párok is érzékeltetik velünk az egyik jelenetben –, csak épp kell egy bűnbak, akinek az „ügyével” foglalkozva mindenki más félrelépése és egyéb vétke háttérbe szorulhat.
Hawthorne regényében a közösségnek ez az álszent jellege képezi a hátterét a hősökben dúló morális dilemmának, amit ez a táncjáték-adaptáció is csodálatosan érzékeltet velünk: hisz Hester nem mással, mint az ifjú lelkésszel, Artur Dimmesdale-lel csalja meg a férjét, épp ezért a díszlet központi eleme az a kivilágított kereszt, amelynek árnyékában: alatt, fölött, mellett még erkölcstelenebbnek tűnik a tette. A Győri Balett előadásának koncepciójában mind a Hestert, mind pedig a lelkészt alakító táncos láthatóan „végigszenvedi” a nem akart, nem várt, ugyanakkor őrájuk végzetesen „lecsapó” szerelmi érzést. Egyforma, egynemű, súlyában is azonos lelki gyötrelmüket a két felvonás alatt vissza-visszatérő táncmozdulataik is jelzik, hiszen többször előfordul, hogy a tömeggel, az őket körülvevő és megvető közösséggel épp ellentétes irányú, egymással azonban korreláló, összhangban lévő mozdulatokat hajtanak végre, jelezvén: nemcsak egyformán éreznek, de érzéseik ellen nem tehetnek semmit. Miközben tisztában vannak vele: akár vállalják az érzéseiket, akár nem, soha nem lehetnek egymáséi, helyzetük így több mint kilátástalan.
A közösség álszent mivoltát az I. felvonás végének nagyjelenete is tükrözi, amikor Hester fekete ruhájára rávarrják azt a bizonyos bíborvörös A betűt, amely az adultery (házasságtörés) szó rövidítéseként a morálisan megvetendő asszony végleges kiközösítését jelenti. A megvetést, semmibe vételt a nőt körülvevő, őt szó szerint „felfaló”, majd a „felfalása” után magából kivetendő közösség ideges, rángatózó mozdulatai mutatják. S innentől kezdve a szinte kizárólag fekete színű, korabeli ruhákba bújtatott emberek között a Hester szintén sötét színű ruháján virító piros, ha Hester vonatkozásában nézzük, a szerelmi szenvedély, ha viszont a közösség „szemüvegén” át vizsgáljuk, a megbélyegzés, a bűn színévé válik. S szimptomatikus, ugyanakkor a darab kiváló, feszes szerkezetét mutatja, hogy a II. felvonásban a szentségtörő viszonyból származó kislány szintén piros ruhában lép elénk. Mintha ő is bűnös lenne, mintha neki is bűnhődnie kellene anyja tette miatt. Egészen addig, amíg a közösség „jóakaró” tagjai őt is az anyja ellen hangolják. Ennek „sikerét” jelzi, hogy a II. felvonás második részében már a kislány is feketében, s egy HAZUG feliratú táblát a kétségbeesett anyja elé tartva érkezik vissza a színre.
A darab egy kiváló jelenet erejéig nem feledkezik meg a szentségtörő asszony és a férje közötti, itt természetesen táncnyelven elbeszélt konfliktusának bemutatásától sem. Miközben a lelkész mozdulatai: a száját hol befogó, hol a kezét onnan elkapó tánca az ő szenvedését is tovább láttatják. Hiszen a fiatalember tudja: nem mondhatja el a „nyájának”, hogy ő volt a házasságtörő szerelmi szenvedélyben résztvevő másik fél, de Isten előtt kötelessége lenne vallania róla. Az utolsó jelenetben így nem véletlen, hogy a lelkész is piros színű inget ölt magára, s amíg ez Hester esetében a szenvedély, a közösség oldaláról pedig a megbélyegzés színe, a lelkésznél ez nem lesz más, mint a maga számára és Isten előtt is megbocsáthatatlan, ugyanakkor tagadhatatlan szerelmi érzés jelzője.
Gyönyörű, szívszorító, csodálatosan egységes mozdulatokkal véghezvitt, a táncosok minden egyes rezdülése által mély érzelmeket közvetítő produkció tehát a Győri Balett A skarlát betűje. A darab nagyszerűségét az az álló taps is tükrözte, amivel a produkció végén a debreceni közönség megtisztelte a győri vendégművészeket a Nagyerdei Szabadtéri Színpadon.
Az alkotók:
Előadják a Győri Balett táncművészei a Győri Tánc- és Képzőművészeti Iskola növendékeinek közreműködésével.
Jelmeztervező: Velich Rita
Díszlettervező: Bozóki Mara
Fény: Yaron Abulafia
Dramaturg: Csepi Alexandra
Asszisztens: Kara Zsuzsanna
Művészeti vezető, koreográfus: Velekei László
Gyürky Katalin
Hozzászólások