Bódi Sylvi debreceni modell és üzletasszony Facebook-oldalán nem kis terjedelemben nyilatkozott meg a menekültkérdésről, szembetűnő érzékenységgel a probléma iránt. Még imádkozik is, igaz, nem vallásos. Íme a meglátásai.
"Hetek óta nem alszom jól, kavarognak bennem különböző érzések, nyomaszt a tehetetlenség… A menekült ügy egyre fokozódik… Nem csak a hazai, de a nemzetközi média is rendszeresen tudósít a magyarországi helyzetről. Persze itthon, ahogy azt már megszokhattunk csak a dráma és félelem keltés megy… Kirabolta, megverte, megkéselte, megerőszakolta stb… Csak erről lehet olvasni és hallani. Mert ezt ragadják ki, ezzel keltenek szenzációt és ezzel egy időben félelmet a magyar emberek szívében…
De emberek, gondolkozzunk már el egy kicsit! Az imént felsoroltakhoz nincs szükség menekültekre!!! Ezek sajnos napi rendszerességgel megtörténnek mind a fővárosban, mind vidéken.
Persze nem azt mondom, hogy ezek a hírek nem igazak, hiszen sajnos azok. A menekültek/bevándorlók között sajnos vannak zsebtolvajok, késelős bandák is és elvegyülve a tömegben kihasználják a káosz okozta lehetőségeket.
De nem minden hazánkban tartózkodó, itt ragadt idegen ilyen!!! (Nagy részük sokkal jobb életszínvonalon élt a hazájában, mint mi.) A “rosszakból” hál’Istennek kevesebb van, de a média ezeket az eseteket emeli ki.
Ne dőljünk már be a híreknek és ítélkezzünk ezen esetek alapján az összes menekültről!
Tartunk a betegségektől, fertőzésektől, amiket behoznak? És attól nem tartunk hogy ezeket bármelyik honfitársunk hazahozza, aki gyakran jár különböző afrikai vagy egyéb trópusi országokba?
Akár én is. Tőlem miért nem tartanak? Miért nem rettegett tőlem senki, amikor Bamakóból hazajöttem több száz kint járt magyarral együtt? Nem, nem voltam beoltva semmi ellen. És ott is regisztráltak nem egy ebolás esetet…
Elég legyen ebből a félelem keltésből!!
Becslések szerint 5 millió szír menekül. Gondoljunk csak bele, hogy ez kb. annyit jelent, mintha Magyarország lakosságának a fele megindulna. Ebből is látszik, hogy komoly a baj.
Ezek az emberek valami elől menekülnek. De nagyon. És ezt biztos, hogy nem azért teszik, mert nincs jobb dolguk…
Ki akarná elhagyni a szülőföldjét, ha ott biztonságban van ő és a családja, ha ott élhető életet tud élni, ha van mit ennie és van munkája?
Ezek az emberek Szíriából magukhoz ragadva értékeiket, az összes pénzüket és gyermekeiket fejvesztve menekülnek pszichopata gyilkosok elől. Hátrahagyva az öregeket, hisz nekik már nincs annyi erejük, hogy egy ilyen hosszú és kimerítő utat megtegyenek… Rájuk a biztos halál vár, melyet otthon ülve várnak…
Mi lehet egy ilyen öreg házaspár szívében?? Mindenkinek vannak szülei vagy nagyszülei… Képzeljük már egy kicsit is magunkat a helyükbe… Nem érzitek azt a fájdalmat és félelmet, amit ők éreznek?! És azt az aggodalmat, hogy vajon milyen sors vár leszármazottjaikra egy másik földrészen…? Egyáltalán oda tudnak-e érni? És ez az, amit ők már sosem tudnak meg… Utódaik jobb sorsában bízva remegve “várják”, hogy mikor érkezik el értük a halál és csak bíznak benne, hogy gyors lesz…
Egyébként itt nem csak menekült ügyről van szó, hiszen nem csak a Közel-Keletről, Szíriából és a környező országokból menekülnek az emberek, hanem itt ezzel párhuzamosan egy komolyabb népvándorlás is megkezdődött Afrika irányából.
Mindez “rejtélyes” módon szinte egy időben.
A szírek, afgánok, kurdok menekülnek a háború és a kegyetlen módon gyilkoló terrorista szervezetek elől.
A “Fekete kontinensről” pedig “bárhol jó, csak otthon nem” alapon a jobb élet reményében indultak útnak az emberek.
Kizsákmányoltuk ezt a bolygót és lehetetlenné tettük a megélhetést a Föld különböző részein.
Mit várunk? Persze, hogy ezek az emberek elindulnak a jobb termőtalaj, az ivóvíz, a jobb egészségügyi ellátás és munka lehetőségek reményében idegen országok felé.
Hosszú évtizedeken keresztül tűrtek és vártak segítségre… Eddig tartott a türelmük. Véget akarnak vetni a szenvedéseiknek, ott a biztos pusztulás vár rájuk, így akár életüket kockáztatva is, de megindulnak az “Ígéret földje” felé…
Népvándorlás mindig is volt és mindig is lesz, az embereket viszik az ösztöneik az élet, a túlélés irányába.
Tény és való, hogy őseink, a hunok annak idején nagyon jó kis helyet választottak nekünk. A Kárpát medence egy védett hely, mezőgazdasági szempontból is ideális és a vízkészleteink is páratlanok.
Az sem véletlen, hogy évről évre egyre több zsidó telepedik le országunkban…
Most Európán van a sor. Az “öreg kontinens” is hozzájárult közvetlen vagy közvetett módon bizonyos dolgokhoz, de hiszem, hogy nem mi vagyunk a “fő bűnösök”. Viszont az áldozatai ennek a migráns folyamatnak sajnos egyértelműen mi európaiak vagyunk… A menekültek, bevándorlók elsődleges célja nem a magyarországi letelepedés, minket “tranzitként” használnak, Nyugat-Európa felé tartanak.
Jogosan merül fel a kérdés sokunkban, hogy miért nem a saját vallásúak felé menekülnek? Gondolok itt a Perzsa-öböl mentén lévő országokra, mint Kuvait vagy az Egyesült Arab Emírségek stb. Ezek az országok miért nem engedik be őket?!
A miénktől nagyon különböző vallási és kultúrási szokásaik miatt az ide menekülők igen nehezen vagy egyáltalán nem integrálódnak. (utóbbit érzem)
A megoldás nem a befogadásukban lenne, hanem a hazájuk élhetővé tételében. Ez lenne az első és legfontosabb. De hát ez a “nagy hatalmaknak” nem áll érdekükben… Sőt!
A mi részünkről szükség lenne egy erős határvédelemre, hiszen az Unió szélén lévő ország vagyunk. Azért, hogy meg tudjuk védeni a hazánkat erre mindenképp szükség lenne.
Mint ahogy arra is, hogy felkészülten várjuk és fogadjuk az ideérkezőket, s tudjuk számukra különböző közlekedési eszközök segítségével biztosítani a továbbhaladást.
Az ideális az lenne, hogy ezek az emberek papírokkal érkezzenek és kérjenek menedékjogot, tehát regisztrálva legyenek. Így talán jobban ki lehetne szűrni a bűnbandákat és esetleges terroristákat, akik a tömegekbe olvadva be tudnak szívárogni, ami közbiztonsági okokból nagyon veszélyes. Sajnos a papír nélkül érkezés aligha vall jóhiszeműségre…
Ez az egész már utópisztikus…
Nálam sokkal okosabb emberek sokkal többet tudnak a témával és az esetleges megoldásokkal kapcsolatosan.
Ezek csak az én gondolataim. Semmi "világmegváltó" és új nincs köztük. Én katonai és politikai oldalról semmit nem tehetek, viszont ismert médiaszereplőként kötelességem a figyelem felhívása, a humanitárius magatartás és az összetartásra bíztatás.
A nők feladata krízis és válsághelyzetek esetén, hogy az emberek meghallják a jajjveszékelés és pánikszerű kiáltások között a szív halk szavát.
“Húzzanak vissza az országukba!” , “Takarodjanak haza!”
Hol van itt az emberség? Az emberi összetartás? Tudod, hogy miért, mi elől menekül??? Elképzelésed sincs arról, hogy milyen kegyetlen népírtás folyik a Közel-Keleten…
Te ott maradnál? Mit tennél a helyükben? Mosolyogva szembe szállnál a “Halál Angyalaival”? Kézenfogva a társaddal, gyermekeidet karban tartva ott maradnál és végignéznéd, hogy kegyetlen brutalitással megölnek körülötted mindenkit a szemed láttára, s a végén téged is?
Akik ilyen gyűlölködő indulatokkal, gondolatokkal és érzésekkel bírnak a menekültek felé, azok picit gondolkodjanak el és mélyüljenek magukba.
Könnyű a komfortos lakásunkban üldögélve szitkozódni, miközben finomakat eszünk-iszunk, zuhanyozni, tisztálkodni tudunk és kényelmes ágyon alszunk és ami a legfontosabb biztonságban vagyunk…
Ember, egyet ne felejts!!!! Soha, de soha nem tudhatod, hogy veled mindez mikor fog megtörténni!
Tisztában vagytok a karma szó jelentésével, ugye?!
Akik ilyen emberhez nem méltóan akár szavakkal is, bántják ezeket az embereket, azok szégyeljék magukat!
Hol van ezekből a gyűlölködő emberekből az empátia??!
Szánjanak rá pár órát és olvassanak utána néhány megbízható hazai és külföldi fórumokon a dolgoknak, nézzék meg azokat a felvételeket, melyek bárki számára elérhetőek az interneten keresztül. Emberekről, akiket élve égetnek el, terhes asszonyokról, akiknek a hasát késsel nyitják fel, hogy mielőtt elvéreznének haláltusájuk alatt a saját szemük láttára ölhessék meg magzatjaikat…
Te mit választanál? A biztos kegyetlen halált vagy menekülnél az életedet mentve?
Mi kell még, hogy felébredjenek néhányan? Nem elég ez a számtalan halott gyerekekből rakott hegy?
Ha nem a politikai oldalát nézem, és nem is az összeesküvés elméletekről beszélek, akkor is rettenetes, ami a világban történik, és ez még csak a kezdet!
Más vallásuak vagyunk, más a bőrünk színe, más nyelvet beszélünk, más a kultúránk és még hosszan sorolhatnám…
De egy közös: minannyian EMBEREK vagyunk. Mindannyian EGY vagyunk, EGY-ből vagyunk.
Ezeknek az embereknek nem szánalomra van szükségük, hanem együttérzésre, segítségre, szeretetre és bíztatásra.
Hiszem, hogy nem csak egyén és család karma létezik, hanem a népnek, népcsoportoknak is van karmájuk. Ez most az ö karmájuk… Nekik kell mindezen a szörnyűségen átesniük.
De ha egy kicsi empátia is szorult belénk, akkor nem bántjuk ezeket az embereket.
Nem kell hozzá sok gyakorlás, hogy átérezd a helyzetüket. Hunyd be a szemed egy pillanatra és fókuszálj a szíved tájékára (akár oda is teheted a kezed). Ne az egódon, a félelmeden keresztül nézd most őket. (Azaz, ne az járjon a fejedben, hogy mi lesz veled stb.) A szíveden keresztül közelítsd meg a dolgot. Csak legalább egy percre.
Én nem azt mondom, hogy mindenki tapsoljon, hogy ezek az emberek megérkeztek az országunkba, hogy rövidebb-hosszabb ideig itt tartózkodjanak. Arra sem buzdítok senkit, hogy menjen és segítsen, ahogy tud élelmiszerrel, ruhával, cipővel vagy egyéb gyerekek számára szükséges dolgokkal…
A gyűlölködőknek üzenem, hogy menjenek le a Keletihez és nézzenek bele a pár hónapos gyermekét betonon pelenkázó nő szemébe…
Én csak annyit szeretnék kérni, hogy NE GYŰLÖLKÖDJÜNK! Inkább legyünk semlegesek, ha már segíteni nem tudjuk vagy nem akarjuk őket. Ne bántsuk őket, ne küldjünk rájuk átkot! Van nekik bőven elég bajuk ezek nélkül is. Pont elég kilátástalan az életük enélkül is…
Ne terjesszük tovább a negatív energiát.
Ezek az emberek fáradtak, elcsigázottak, kimerültek és remény vesztettek… Ne rúgjunk jobban beléjük!
Hogy én a magam részéről mit teszek?
Összeszedek minden olyan dolgot, amit én tudok nélkülözni, de a menekülteknek hasznos lehet és eljutattom nekik ezeket. Ez a fizikai része a dolognak.
Ezen kívül pozitív érzésekkel gondolok rájuk, szeretetet küldök nekik mentális síkon. Esténként lefekvés előtt imádkozom értük. Nem vagyok vallásos, ezért inkább úgy fogalmaznék, hogy csinálok elalvás előtt egy meditációt, melyben behívom ennek a népnek az energiáját, szellemét és szeretetet, kitartást, bíztatást küldök feléjük.
És te mit teszel? Gyűlölködsz tovább?
Úgy gondolkodj, ahogy hasonló helyzetben te is szeretnéd, hogy rólad gondolkodjanak és úgy cselekedj, ahogy szeretnéd, hogy egy ilyen helyzetben veled bánjanak!
Ha mindenki változtat egy kicsit a gondolkodásán és csak egy picit is segít, akkor hiszem, hogy egy jobb világban tudnánk élni."
Hozzászólások