Hosszú búcsú Halmos Bélától címmel Szomjas György filmjét vetítjük április 29-én, szerdán, 17.30-tól – a Tánc Világnapja alkalmából – a Debreceni Művelődési Központ Belvárosi Közösségi Házában (Kossuth u. 1.). A film megtekintése díjtalan. A vetítést követően beszélgetünk az alkotóval.
A 2013-ban elhunyt zenész, Halmos Béla személye, s rajta keresztül a magyar népi kultúra ápolása, a népzenei megújulás, ami Magyarországon „táncházmozgalom” néven vált ismertté, kultúránk e szelete mára az UNESCO Szellemi kulturális világörökség részeként nemzetközileg is elismertté vált. Halmos Béla nem csupán az első városi táncházi prímás volt, hanem a mozgalom egyik fő szervezője. Ő formálta családdá a táncházasok közösségét, ő indította el a legtöbb zenészt pályáján, s rendkívüli képessége volt kapcsolatok építésére, a szó legnemesebb értelmében. Noteszében számos olyan ember telefonszáma megvolt, aki érdeklődést mutatott hagyományaink ápolása, ezen belül a magyar népi kultúra továbbéltetésének ügye iránt. És nem csak népzenészi minőségében tartotta a kapcsolatot ezekkel az emberekkel, hanem érdekelte őt minden ismerőse egyéni sorsa, számon tartotta életük alakulását.
Nem véletlen, hogy már az ifjú, vagány Halmos Bélára is „Béla apánk”-ként néztek fel a tőle alig néhány évvel fiatalabb Vujicsics zenészek, míg mások „Béla bácsinak” hívták már egész fiatalon. Kiemelkedő pedagógiai érzéke volt, pedig soha nem szerzett tanári képesítést, ezt már génjeiben hozta magával a családjából. A filmet azok készítették, akik Halmos Béla ilyen irányú tevékenységében munkatársai voltak: így Szomjas György rendező, Rosta Katalin és Jantyik Csaba producerek, Dénes Zoltán és operatőr társai.
Hozzászólások