A budapesti premier előtt az érdeklődők Debrecenben, az Apolló moziban már megtekinthették a Gárdos Éva rendezte Budapest Noir című filmet. A közönségtalálkozóval egybekötött premier előtti vetítésen részt vett a rendező, és a film egyik főszereplője, Dobó Kata színművész is.
A Kondor Vilmos azonos című, 2008-as regényéből forgatott alkotáson, ahogyan azt a címe is jelzi, egyfelől az úgynevezett film noir, azaz „fekete film” stílusjegyei figyelhetők meg, másfelől jó néhány jellemzőjét tekintve mintha éppen szembe szeretne menni ezzel a filmes műfajjal. A klasszikus fekete-fehér megoldás helyett itt például színes képkockákat látunk, ami rögtön „oldja” némelyest a film noir borús, baljóslatú hangulatát. Mert annak ellenére, hogy a történet középpontjában egy bűnügyi szál felfejtése áll, az egyébként bűnügyi újságíróként, s egy újabb szenzációt keltő cikk megírása érdekében önjelölt detektívként dolgozó főhős, Gordon Zsigmond (Kolovratnik Krisztián) számos humoros, feketének egyáltalán nem mondható helyzetbe csöppen aközben, miközben igyekszik kideríteni egy prostituáltként dolgozó lány, Szölössy Fanni (Törőcsik Franciska) halálának körülményeit.
Budapesten járunk, 1936-ban. A város és a „felsőbb tízezerhez” tartozó politikusok épp Gömbös Gyula temetésére készülnek, ám az újságírót ezen a napon más foglalkoztatja: a Nagydiófa utcában rábukkan annak a fiatal lánynak a holttestére, akivel pár órával korábban egy kávézóban találkozott. Nyilván a bizonyos értelemben vett „személyes ismeretség” is vezérli, amikor úgy dönt, utánajár a gyilkosság körülményeinek. S nem is sejti, hogy ezzel magára is, és a Berlinből éppen visszatérő fotós barátnőjére, Eckhardt Krisztinára is (Tenki Réka) mekkora bajt zúdít. A lány halála ugyanis a felsőbb körökbe, a felsőbb köröket kiszolgáló prostituáltak világába vezeti, ahol a madame, azaz Vörös Margó (Dobó Kata) szalonjában nemcsak lányokhoz, hanem az ebbe a körbe nem tartozók számára félelmetes, a „pórnép” előtt eltitkolt információkhoz is hozzá lehet jutni.
Már a fent említett nevek is jelzik, hogy a film igazi sztárparádé: minden egyes karakterét – az epizódszereplőkig, például az újságíró szerkesztőségében, az Est Lapoknál dolgozó titkárnőig (Bánfalvy Ágnes) – a legnagyobb hazai színészek testesítik meg, ami – valljuk be őszintén – nagyon jó, hogy így van, mert gyakorlatilag megmenti a filmet. A karakterek egytől egyig – épp a lenyűgöző alakítást nyújtó művészek közreműködése miatt – kiválóak, sokrétűek, így a korra jellemző bonyolult élethelyzeteket és összekuszálódott politikai és magánélet szálak keltette érzelmeket is kiválóan érzékeltetik. Gondolok itt a meggyilkolt lány szüleit alakító Kulka Jánosra és Kováts Adélra, akik a lányuk halálával szembesülve meglepő érzelmi reakciókat produkálnak, vagy arra a trafikosra, akit Galkó Balázs alakít, s aki az egyre fokozódó zsidóüldözés egyik első áldozataként jelenik meg a filmben.
Ugyanakkor, a kiváló karakterek ellenére a film mégsem „szippantja be” a nézőt. Nem az a „körömlerágós” krimi, amit egy ilyen történettől, főleg nem amit egy film noirtól egyébként elvárnák. Inkább egy vérrel megfestett romantikus történet egy önmagát többnek, néhol már hősnek gondoló, s ezt feltétlenül a külvilág felé is bizonyítani akaró újságíróról, aki éppen azért, mert nyomozás közben nem a szakmáját űzi, sokszor kerül olyan szituációba, amiről hirtelen nem is tudjuk, hogy sírjunk-e vagy nevessünk rajta.
A karakterek erősségét említve a nők szerepéről külön szeretnék szólni. A közönségtalálkozón tudtuk meg ugyanis a film rendezőjétől, hogy az eredeti művön épp azért alakítottak viszonylag sokat, hogy – ezzel egyébként megfelelve a film noir műfaji sajátosságainak – a női karakterekből egyenesen femme fatale-ok, azaz végzet asszonyai váljanak. A regényben lágyabbnak, s jóval jelentéktelenebbnek tűnő asszonyok vagy lányok így már-már női filmmé teszik a történetet, a férfi főszereplő ellenére is. Ezt a közönségtalálkozón az a Dobó Kata is alátámasztotta, aki a filmben egy tőle magától meglehetősen távol álló karakter bőrébe, a „luxuskurvák” főnökének, a madame-nak a bőrébe kellett, hogy bújjon, s nagyon izgalmasnak találta a feladatot. Nemcsak azért, mert teljesen mást kellett adnia, mint ami önmaga, hanem azért is, mert egy olyan kemény nőt alakíthatott, akinek a történelmi viharok közepette, és a nagyon erős, hatalommal bíró férfiak között kellett helyt állnia, hallgatnia, nem szólnia, akkor sem, ha mindenkinél többet tudott az akkori Budapest alvilága és legfelsőbb körei közötti összefonódásokról.
Összességében tehát kijelenthetem, hogy ha valaki igazi sztárparádét kíván látni, s el kíván merülni az egyről egyig kiváló színészi játékban, feltétlenül tekintse meg a Budapest Noir című filmet a mozikban.
Gyürky Katalin
Hozzászólások