Dolgozzon (itthon), akinek hat anyja van: ez lehet 2017 Magyarországának egyik legjellemzőbb szlogenje. Debrecent járva is kiüti a szemet a sok munkalehetőség(ecske), egész pontosan az elborzasztó munkaerőhiány. Büdös a munka, vagy mi van, fiatalok?
Alig van olyan kiskereskedelmi üzlet, amelynek ajtajára nincs kifüggesztve: eladót/munkatársat keresünk. Alig van olyan vendéglátóipari egység, amely ne tudatná egyértelmű felirattal, pincért/pultost felvenne. Az építőiparban annyival több a munka, mint a munkás, hogy annak aránya lassan matematikailag kifejezhetetlen. És akkor még egy szót sem szóltunk arról, hogy a MEGFELELŐ munkaerő hiánya horrorisztikusan magasabb a NEM MEGFELELŐ munkaerő hiányánál, egész pontosan ha valaki talál is munkaerőt, az konkrétan nem megfelelő. Hát mi van itt, kérdezhetjük (ál)naiv rácsodálkozással? Senki nem akar dolgozni? Olyan jól élünk, vagy mi a túró? Vagy csak egyszerűen büdös a munka, az új generációk már nem foglalkoznak ilyesfajta baromságokkal?
Ne legyünk lusták, próbáljunk meg válaszolni. Releváns indok lehet, hogy szerény a fizu (és ezen a minimálbér emelés sem segít, sőt). Végül is persze: a gaz főnökök kizsigerelhetik a kispénzért robotoló alkalmazottakat, akiknek a hónapos helytállás után sem jut annyi fizetés, hogy a csőd kockázata nélkül elutazhassanak párjukkal egy hosszú hétvégére. Ugyanakkor felsejlik a mai negyvenesekben a kép, hogyan, mennyiért is kezdték a saját szakmájukat 20-25 évvel ezelőtt: ha a pénzt nézték volna, maradnak mindannyian örökre otthon, a poros szőnyegen fakirakóst játszani. De nem azt nézték. De ugyebár más világ van. EU van, internet van, meg euro van (mármint odaát, nem nálunk). 1990 óta túl sokan látták a jó(léte)t, és nem tudnak a látványtól szabadulni. Olyan magas a fizetési igényük, mint egy egyetemi professzoré, pedig némelyikük még a nevét sem tudja helyesen leírni.
És hát ez az. Olybá tűnik, hogy a dolgozni kész és akaró magyar 20-as és 30-asok nagy része fogta magát, és elment külföldre. Inkább vakarja egy svájci ürülékét egy hotel budijában, minthogy mondjuk Debrecenben mérje a sört hatodannyiért. Megkövezhetők-e a kitántorgók ezért? Aligha: boldogulni szeretnének, mint mi mindannyian. Csak azt ne meséljék nekünk, mennyire kemény odakint: Hofival szólva, akkor maradtál volna itthon.
Hogy a munkamenet végére érjünk, érdemes tehát rögzíteni: aki dolgozni akar, kiment, aki itthon maradt, annak nemigen akaródzik dolgozni. Néhány éve a munkanélküliség miatt keseregtünk, most meg a munkaerőhiány miatt tördeljük a kezünket. Kész. Ez ma Magyarország, lassan nincs, aki dogozzon: Alekszej Grigorjevics Sztahanov, most segíts meg minket. Az emberfeletti munkateljesítmény legendája, a kommunista világ bálványa egy nap alatt állítólag 102 tonna szenet bányászott: ha nem lenne pontosan 40 éve halott, tarthatna néhány tréninget.
Tóth Csaba Zsolt
Hozzászólások