Büszkeségeink – nagy karrier Debrecenből

Az elmúlt száz évben körülbelül százezren szereztek diplomát hazánk legnagyobb felsőoktatási intézményében. Közülük több mint tizenkétezren ma is szoros kapcsolatot ápolnak Alma Materükkel az Alumni Központon keresztül.  Hetente jelentkező sorozatunk három-három, ma már sikeres egykori egyetemi hallgatót mutat be.

Jöhet akár földrengés vagy cunami

Az elmúlt tíz év legnagyobb katasztrófáinál – a dél-kelet ázsiai szökőártól a haiti földrengésig – mindenütt jelen volt. Már gyermekként tudta, hogy orvos lesz, és az sem volt számára kérdés, hogy a Debreceni Orvostudományi Egyetemet választja. Késmárky András háziorvosként és üzemorvosként is dolgozik, emellett sürgősségi szakorvosjelölt, ő vezeti a Debreceni Egyetem Különleges Orvos- és Mentőcsoportját, és ma már oktatja is a speciális mentést.

– Nyíregyházán születtem, és egyértelmű volt számomra, hogy Debrecenben szeretnék továbbtanulni, olyannyira, hogy nem is adtam be máshova a jelentkezésemet – kezdi a múltidézést a DEKOM vezetője, aki már fiatalon olyan elhivatott volt a szakma iránt, hogy amint lehetett orvostanhallgatóként el is kezdett mentőzni. Így a tanulás mellett túl sok szabadideje nem volt, ám mégis azt mondja, felnőttként visszatekintve a diákévekre, a gondtalanság és a nyugalom jut eszébe elsőként.

– Az egyetem egy védett közeg volt, semmi más dolgunk nem volt, mint tanulni, majd átmenni a vizsgákon, ez pedig egy kiszámítható rendszert jelentett. Később, amikor már kikerültünk kórházi gyakorlatra, nem lehetett ennyire előre látni, mikor mi fog következni – meséli.

Az egyetemi évekből az igazi „campus-feelingre”, a jó baráti kapcsolatokra, a példamutató tanárokra és a segítőkész, támogató közegre emlékszik vissza a legszívesebben.

– Egyik évben Nepálba mentem szakmai gyakorlatra, és majdnem bebörtönöztek, mert nem volt befogadó nyilatkozatom. Az akkori tanulmányi osztályvezető ismeretlenül és távolról is segített megoldani ezt a kínos szituációt – mosolyog Késmárky András, aki azóta többször is járt már az ázsiai országban, legutóbb a tavalyi súlyos földrengés után a DEKOM-mal segítettek a bajbajutottakon.

Az orvos büszke arra, hogy a Debreceni Egyetem egyedülálló módon saját karitatív szervezettel rendelkezik a DEKOM révén, és hogy a speciális mentés kurzust az elmúlt kilenc évben minden szemeszterben 120 hallgató vette fel.

Scarlett O’Hara az egyetemről

Mostanában a Békéscsabai Jókai Színházban Neil Simon Mezítláb a parkban című vígjátékának főszereplőjeként, a Budapesti Operettszínházban pedig a Fame – A hírnév ára, az Elfújta a szél, a Mozart és a Marie Antoinette darabokban csillogtatja színészi tehetségét Gubik Petra, aki az X-Faktorból és a Sugarloaf zenekarból is ismerős lehet sokaknak. Mindig is a színpad vonzotta, már középiskolásként tagja volt Kisvárdán a Doktorock Színtársulatnak, nyaranta a Várszínházban léptek fel. Már akkor a Színművészeti Egyetemre vágyott, de érettségi után azt tanácsolták neki: tanulja még inkább a szakmát, és később térjen vissza! Ez után egyértelmű lett számára, hogy követi bátyját a Debreceni Egyetemre.

– Néprajz-muzeológia szakot választottam a népi kultúra iránti vonzalmam miatt, és egyáltalán nem bántam meg! 18 évesen úgy érkeztem Debrecenbe, hogy mindent ki akartam próbálni. Kollégista lettem, ott voltam a gólyatáborban, sőt a következő évben már mentoráltam is az elsőéveseket. Szívem csücske volt a Kikötő, a Lovarda, de soha nem felejtem el a menza-partykat sem. Olyan terveim voltak, hogy a média-kommunikáció szakot is elvégzem, nyelveket tanulok, sőt a Hallgatói Önkormányzatba is bekapcsolódtam volna, de elsodort a színház – meséli a fiatal színésznő.

Ahogy elvégezte az első félévet, főszerepet kínáltak neki a békéscsabai színházban, így ettől fogva a vonatozásról szólt a 19 éves lány élete. Egy időben végezte ott a színiiskolát, Debrecenben pedig az egyetemet. Ahogy visszaemlékszik: egy éve csak a kérvényekről szólt, egyéni tanrend alapján, külön egyeztetett időpontokban vizsgázott.

– Ezek az évek megtanítottak arra, hogy ha igazán akarsz valamit, elérheted! Ha kitartasz az álmaid mellett, és teszel is értük, akkor valóra válnak, de arra senki ne várjon, hogy a sült galamb majd a szájába repül! Ezzel mind a mai napig így vagyok, ezért jelentkeztem kétszer is az X-Faktorba, majd lettem a Sugarloaf énekesnője. Imádom a színpadot és a színházi szerepeimet is, de tudom, hogy adós vagyok még egy nyelvvizsgával, éppen arra készülök. Közben a Színművészeti Egyetemről se tettem le, felvételizem újra, drámainstruktor szakra! 

Sikerre hangolva

Eredetileg egy öthetes szerkesztői gyakorlatra indult a Debreceni Egyetemről a Petőfi Rádióba, ma viszont már műsorvezetőként prezentálja a legújabb brit zenéket az éterben Fekete László.

– Kommunikáció és médiatudomány szakra jártam a Debreceni Egyetemen. Az egyik rádiós órán mikrofon elé kellett ülnünk és egyenként egy percben elmondani azt, hogy mit szeretnénk kezdeni az életünkkel. Nagyon izgultam és féltem, viszont akkor éreztem először, hogy ez az én világom – emlékszik vissza a nem is olyan régmúltra az ifjú műsorvezető. 

Kitartása és szorgalma hamar meghozta gyümölcsét. Rádiós gyakorlatát azzal kezdte, hogy odaállt a főszerkesztő elé és jelezte, annyi munkát adhat neki, amennyit csak akar. Nem is kellett sokat várnia az első interjúra, amit ráadásul angolul készített el. Időközben kiderült, hogy nemcsak szereti, érti is a zenét, hiszen évekig dobolt és zongorázott, így fél év elteltével már zsűritagként vett részt az országos rádió tehetségkutató versenyében, 2015 tavasza óta pedig szerkesztő-műsorvezetőként dolgozik. Hallgatóként erről álmodni sem mert.

– Hiába volt meg az elhivatottságom a szakma felé, nagyon sokat kellett dolgoznom például azért, hogy megtanuljak szépen beszélni. Az egyetemen még nem tudtam helyesen hangsúlyozni, rosszul vettem a levegőt, túlartikuláltam a szöveget, és ha véletlen becsúszott egy baki, szinte lefagytam. Nagyszerű tanáraim segítségével – akiknek egyébként imádtam az óráira járni – sikerült a lehető legjobbat kihozni magamból – mesélte László, aki szerint a Debreceni Egyetem az egyik legszebb az országban.

Hallgatóként, ha magányra vágyott neki is megvolt a kedvenc rejtett zuga az Főépületben, mégpedig a legfelső emeleten. A diploma megszerzése után beiratkozott mesterszakra is, jövőbeli elképzeléseiről, álmairól azonban hiába kérdeznénk, hiszen éppen azokat éli.