Azt, hogy az emberek mennyire vágynak a felhőtlen szórakozásra, mi sem bizonyítja jobban, mint a január 18-a óta a hazai mozik műsoráról levehetetlen Imádlak utálni című film, amelyet a rendezője, Will Gluck egyértelműen a 2000-res évek elején hanyatlásnak induló – mert megújulni képtelen – romantikus komédia „feltámasztása” érdekében hozott létre. Kíváncsiak voltunk, hogy mekkora sikerrel.
A film azért is tarthat számot nagy érdeklődésre, mert a rendezője neve egyáltalán nem cseng rosszul a mozgóképes szakmában: ki ne emlékezne a nagysikerű Barátság extrákkal, vagy a Könnyű nőcske, netán a Mi történt az éjjel? című vígjátékokra, amelyek egytől egyig Gluck alkotásai közé tartoznak.
Igen ám, csakhogy a filmet látva rögtön az elején le kell szögeznem: az Imádlak utálni egyik, a fentiekben felsorolt film minőségét sem közelíti meg, semmilyen vonatkozásban sem. A célját, hogy a leáldozóban lévő – de a nézők által továbbra is vágyott – romkom műfaját megújítsa, egyszerűen nem éri el: a filmben az első perctől kezdve minden kiszámítható, ráadásul csupa közhelyszerű megoldással élve az. A két főszereplő, Bea (Sydney Sweeney) és Ben (Glen Powell), miután egy kávézóban összeismerkednek és eltöltenek egymással egy romantikus éjszakát, az ezt követő reggelen történt többszörös félreértés után úgy döntenek: nem kíváncsiak többé egymásra. El is telik fél év, ám a „sors” mégis összehozza őket egy esküvő apropóján. A leszbikus pár, Bea nővére, Halle (Hadley Robinson) és Ben barátja, Claudia (Alexandra Shipp) egybekelésére ugyanis mindketten hivatalosak, s a festői szépségű Ausztráliában úgy kéne pár napot és éjszakát eltölteniük, mintha mi se történt volna közöttük…
Ez persze nem megy könnyen, ezért a násznép egy része megpróbálja őket összeboronálni, a másik része – például Bea és Ben exei, Jonathan (Darren Barnet) és Margaret (Charley Fraser) – akik, mit ad Isten, szintén részt vesznek az esküvőn – persze azt szeretnék, ha utálnák egymást.
Mindkét törekvésnek elébe menve így a két fiatal úgy dönt: eljátsszák a násznép előtt, hogy egy párt alkotnak…
Nos, eddig mindez csupa klisé, semmi újdonság nincs benne, és mivel ezt valószínűleg a rendező is érezte, fura „csavarhoz” folyamodott. Annak érdekében, hogy ne csak egy rendkívül könnyen emészthető, első perctől kezdve happy end-szagú alkotást tárjon elénk, az egészet megpróbálta leönteni egy kis Shakespeare-rel. Igen, az az ötlete támadt, hogy a klasszikus drámaíró Sok hűhó semmiért című vígjátéka remake-jeként láttatja Bea és Ben történetét. Már a főszereplők neveinek kiválasztásával is ez lehetett a szándéka, hiszen a Shakespeare-mű civakodó szerelmeseinek neve Beatrice és Benedek, így Bea és Ben mintha az ő bőrükbe bújt volna, amikor a klasszikus történethez hasonlóan ők is egyfolytában civódnak, miközben lerí róluk, hogy odáig vannak egymásért. Az ármánykodó, körülöttük sündörgő, összehozásukban vagy épp szétválasztásukban érdekelt násznép tagjai is a shakespeare-i karaktereket idézhetik fel bennünk, nem beszélve az olyan közbeékelt mondatokról, mint amilyen például a „jól játsszák ezt a színdarabot”, vagy a „mindannyian bábok vagyunk”, illetve a „majd jelmezben téged játszalak”.
Csakhogy a rendező ezzel duplán célt tévesztett: a shakespeare-i mű remake-jéhez ugyanis mindez kevés: annyira minden truvájtól és furfangtól mentes az Imádlak utálni története, hogy én szégyellem, hogy egyáltalán meg kell említenem vele kapcsolatban az angol klasszikus szerző nevét. Másrészt: annak a célközönségnek, akinek Gluck a filmet szánta, nyilván semmiféle Shakespeare-darab se jut eszébe, miközben „szurkol” Bea és Ben kapcsolatának jó irányba haladásáért. Egyszerűen ennek a filmnek a célja, hogy szórakoztasson, sehogy sem korrelál azzal a közönségréteggel, aki szereti ugyan a romantikus sztorikat, de közben mélyebb gondolatokra is vágyik egy film értelmezésekor.
Így sajnos meg kell állapítsam, hogy a szórakozni vágyók kapnak ugyan egy történetet, de az rendkívül lapos, a vájtfülű nézők pedig nemcsak, hogy unják, amit látnak, de nyugodtan fel is háborodhatnak a rendező azon pimasz szándékán, hogy magától Shakespeare-től lopjon bármit is ehhez a bugyuta történethez.
Nos, ha ezek után kíváncsiak az Imádlak utálni című filmre, a debreceni Apolló moziban még jó néhány napig megtekinthetik.
Gyürky Katalin
Hozzászólások