Goda Krisztina rendező és Divinyi Réka forgatókönyvíró, akiknek a neve gyakorlatilag összeforrott a magyar filmes szakmában, a népszerű Csak szex és más semmi című, ma már kultfilmnek számító mozis alkotás, valamint a Csak színház és más semmi című tévésorozat után ismét összeállt egy vígjáték forgatása erejéig. A Mikulás napon a mozikba kerülő BÚÉK című filmet a debreceni Apolló mozi is egész decemberben vetíti.
Ahogyan az a film címéből is sejthető, a történet szilveszter éjjelén játszódik. A férje által egy éve elhagyott, tizenhat éves lányát egyedül nevelő Alíz, vagy ahogyan becézik, Lizi (Szávai Viktória) lakásába érkezik „partizni” a rég összeszokott társaság, amelynek tagjai mindössze egy-két újdonsággal tudnak szolgálni a régi jó barátaik előtt. Legalábbis azt hiszik. Az újdonság Márk (Lengyel Tamás) részéről a fiatal barátnő, Fanni (Törőcsik Franciska), Döme (Elek Ferenc) részéről pedig az, hogy a szintén újdonsült barátnője, a többiek számára még ismeretlen Márta mégsem tudja elkísérni a buliba, mert állítólag megbetegedett. Ám csak addig gondolják, hogy ez minden, amivel egymásnak szolgálhatnak, amíg Lizi tönkrement házassága kapcsán a telefonhasználati szokásaik szóba nem kerülnek. Az, hogy állítólag a kapcsolatok negyven százalékát a nem várt telefonhívások és telefonüzenetek teszik tönkre, ahogyan ez Liziék esetében is történt, hisz ő is egy olyan sms-t nézett meg a férje telefonján, amit nem kellett volna. Vagy kellett volna? Ki tudja…
Ezen az eseten felbuzdulva találja ki Lizi azt a „játékot”, hogy ezen a szilveszter éjjelen mindenki nyilvánosan használja a telefonját: tegyék ki az asztalra a készülékeiket, és minden hívást a többiek előtt vegyenek fel, s minden sms-t olvassanak fel a barátaiknak is. Kezdetben az ötleten nem nagyon akadnak fenn, hisz mindenki azt állítja magáról: neki ugyan nincs titkolnivalója. Csakhogy van. Nagyon is van.
Goda Krisztina filmje innentől, a telefonok megszólalásától, az sms-ek érkezésétől pörög fel igazán, főleg akkortól, amikor a Sacival (Bata Éva) tíz éve házasságban élő Gábor (Hevér Gábor) megkéri Dömét, hogy cseréljék ki az amúgy pontosan ugyanúgy kinéző készülékeiket, hogy a feleség ne jöjjön rá, ki is keresi Gábort az éjszaka folyamán. Döme nagy nehezen belemegy ebbe az újabb játékba, s ezzel elindul a lavina. Mindenkinek – nemcsak Gábornak és Dömének –, de tényleg mindenkinek kihullik valamilyen „csontváz” a szekrényéből. A film kétségtelenül épp a nem várt üzenetek és hívások miatt rendkívül fordulatos, ám azt mindenképpen meg szeretném jegyezni, hogy közben klisékkel dolgozik. A párkapcsolatok szempontjából „untig” ismert problémák jönnek elő Márkéknál is, Gáboréknál is, Döme „lelepleződése” sem okoz túl nagy meglepetést, s Lizi sorsa is átlagosnak, egy elhagyott nő sajnos jól ismert forgatókönyvének mondható.
Ami a filmet a klisészerű fordulatok ellenére mégis vonzóvá varázsolja, az kétségtelenül a színészi játék. Goda Krisztina ugyanis – ahogyan a fent feltüntetett nevekből is láthatták – az előző két alkotásához hasonlóan most is a magyar színészek „krémjével”, igazi filmes „nagyágyúkkal” dolgozott. S mindenki hozza is a tőle várt formát. Lizi egy éves kálváriáját, s lassan „házisárkánnyá” válását kiválóan érzékelteti Szávai Viktória, az egyedülálló barát, Kristóf (Mészáros Béla) remekül testesíti meg a szakmájában sikeres, de a magánéletében „csődtömeg” férfi típusát, hogy az Elek Ferenc alakította Döme szerethető „botladozásairól” már ne is beszéljünk.
Összességében rendkívül szórakoztató, ugyanakkor a kapcsolatok dinamikájára nézvést elgondolkodtató alkotás Goda Krisztina új filmje. Remek kikapcsolódás az év végére, akár még szilveszter éjszakájára is, de ennél nem több. Korrekt vígjáték, semmi más.
Gyürky Katalin
Hozzászólások