93 vádlottat ítélt el csalás bűntette és vétsége, valamint hamis magánokirat felhasználásának vétsége miatt a Debreceni Járásbíróság. Az ügy három vádlottjának közreműködésével 90 vádlott hamis adatokkal, a pénzintézetet megvezetve jutott BAR listásként 310 ezer és 800 ezer forint közötti hitelekhez.
A Debreceni Járásbíróság Vné K.J. elsőrendű vádlottat halmazati büntetésül 4 év letöltendő szabadságvesztésre ítélte, és eltiltotta a közügyek gyakorlásától. A másod-, és harmadrendű vádlott, J.B. és S.Jné 2-2 év szabadságvesztést kapott, 4-4 év próbaidőre felfüggesztve. Kettejüket a bíróság 10-10 évre a pénzügyi ügyintézői foglalkozástól is eltiltotta. Az ügyben még 4 vádlott kapott 10 hónap és 1 év 8 hónap közötti szabadságvesztést, 13 vádlottnak többszázezres pénzbüntetést kell majd kifizetnie, újabb 13 vádlottat megrovásban részesített a bíróság, 60 vádlottat pedig 2 évre próbára bocsátott.
A bírósági tényállás szerint Vné K.J. 2010 nyarától különböző fórumokon hirdette, hogy akár BAR listás személyek részére is tud személyi kölcsönt szerezni. Ebben az időszakban hitelközvetítőként szoros kapcsolatot épített ki az egyik Debrecenben is működő takarékszövetkezet ügyintézőjével és pénztárosával, az ügy másod-, és harmadrendű vádlottaival. J.B. és S.Jné segítségével az elsőrendű vádlott ki tudta játszani a hitelbírálathoz szükséges ellenőrzést a bankközi adós- és hitelinformációs (BAR) rendszerben. A szerződő felek személyes okmányairól fénymásolat készült, a rajtuk lévő születési adatokban egy-egy számot átírtak, a hiteligénylés során aztán a meghamisított adatok lettek rögzítve, és ezek kerültek be a kölcsönszerződésekbe is. A hitelbírálatokat megelőzően, a rendszerben szereplő adatok alapján a bankfiók vezetője ellenőrizte, hogy az illető szerepel-e a BAR listán, a hamis adatok miatt azonban a rendszer nem jelzett találatot.
J.B. ügyintézőként az esetek jelentős részében az elsőrendű vádlottól vette át a hiteligénylő adatlapokat és a dokumentumokat, a szerződő felek sokszor jelen sem voltak. Az iratok, a személyi és munkáltatói adatok valóságtartalmát szándékosan nem ellenőrizte, pedig a szerződő feleket személyes okmányaik alapján kellett volna azonosítani és össze kellett volna vetni a rendszerben rögzített adatokkal. A pozitív hitelbírálatokat követően hasonlóképpen kellett volna eljárnia a pénztárosnak is, kifizetés előtt az ügyfél személyes adatait az eredeti okmányok alapján kellett volna ellenőriznie. S.Jné azonban ezt szándékosan egyszer sem tette meg. Többször volt példa arra is, hogy a pénztáros a kölcsönt nem is az ügyfeleknek, hanem az elsőrendű vádlottnak adta oda. A vádlottak megtévesztették a takarékszövetkezet fiókvezetőjét és hitelbírálatot végző munkatársát is.
Az ügyfelek jelentős részének egyébként állandó munkahelye, rendszeres jövedelme nem volt, és általában tartoztak más bankoknak is, ezért nem feleltek meg a feltételeknek. Tisztában voltak azzal is, hogy legálisan nem jutnának hitelhez. Hamis munkáltatói igazolást nyújtottak be, a BAR listások pedig úgy nyilatkoztak, hogy nincs egyéb banki tartozásuk. Mindenki kivétel nélkül pozitív hitelbírálatban részesült. A kölcsön kifizetésekor „ügyintézési díj”-ként valamennyien nagyobb összeget fizettek ki az elsőrendű vádlottnak. Volt, aki 540 ezer forint személyi kölcsönéből 60 ezret adott a „kezesnek”, 300 ezret pedig az elsőrendű vádlottnak, így neki végül a felvett hitel harmadrésze, 180 ezer forintja maradt.
A három vádlott összesen 54 hitelszerződést kötött, amelyek alapján a takarékszövetkezet több mint 25 millió forintot fizetett ki az ügyfeleknek, akik később csak a hitelek töredékét törlesztették.
Az elsőfokú ítélet egyelőre egy vádlottra sem jogerős.
Hozzászólások