A rengeteg érdeklődő ellenére családias hangulatban, a későnyári hőmérsékletnek köszönhetően igen kellemesen telt Debrecenben a Színházak Éjszakája 2017. szeptember 16-án: az immár hagyományosnak mondható országos rendezvényhez a helyi teátrum idén másodjára csatlakozott.
A családias hangulatot a „rotációs rendszerben” működő kiscsoportos foglalkozások biztosították, melyek mindegyike a nézőközönséget mindeddig ismeretlen, csak ezen az éjszakán megtapasztalható élményekhez juttatta. Az idei programsorozat valóban minden olyan kulisszatitkot „lefedett”, amely egy-egy premier, egy-egy előadás láttán talán eszébe se jutna a nagyérdeműnek: azt, hogy hogyan készül egy haj, egy smink; hogyan dolgoznak a kelléktárban vagy az öltöztetőknél; milyen egy színpadi próba; s miként gondolkodnak a művészek egy, már elkészült, bemutatott, de idén is repertoáron tartott produkcióról – benne résztvevő szereplőként. S nagy meglepetésre a látogatók még azzal is szembesülhettek, hogy milyen – nyilván önkéntelen, öntudatlan – mozdulatsorral néznek végig egy előadást.
Ennek megfelelően három színművész, Janka Barnabás, Mészáros Ibolya és Mercs János Művészbejáró címmel vezetett be egy-egy kis csoportot – egy-egy órás kezdési különbséggel, 19, 20 és 21 órai kezdettel – a színház különböző műhelyeibe: a fodrász-, kellék-, és jelmeztárba, s a színház különböző, a nézőtérről nem látható helyiségeibe. A látogatók szintén több helyszínen, időben beosztható módon nézhettek bele az idei premierek közül néhánynak a nyílt próbájába: szembesülhettek azzal, hogy hogyan készül a Reformáció 500. évfordulójára kiírt drámapályázat díjnyertes alkotásából, a Menekülőkből a színpadi adaptáció Visky Andrej rendezésében, illetve Gemza Péter rendező „keze alatt” hogyan dolgoznak a művészek A hallei kirurgus című darabon.
A tavaly nagy sikerrel bemutatott, épp ezért idén is több alkalommal látható, orosz rendező rendezte francia vígjáték, a Hogyan nevezzelek? kapcsán a színház sajtóreferense, Vajland Judit invitálta egy kerekasztal-beszélgetésre a produkcióban résztvevő művészeket. Mercs János, Mészáros Tibor, Ráckevei Anna, Vranyecz Artúr, Zeck Juli és Majzik Edit többek között arról folytattak diskurzust, hogy milyen volt a fiatal, ám annál tehetségesebb orosz rendezővel, Ilja Bocsarnikovsszal együtt dolgozni, arról, hogy mit jelent a francia intellektuális vitakultúra, ez mennyire áll hozzájuk közel vagy távol, s hogy a családi kapcsolataikra mennyiben volt befolyással egy ilyen, mély sebek feltépésére alkalmas, mégis humoros formában előadott produkció.
A beszélgetés után, ha valakinek kedve tartotta megmozgatni elgémberedett tagjait, az nyugodtan rábízhatta magát a színház koreográfusára, Katona Gáborra. A Rivaldafényben a néző! címmel meghirdetett mozgástréning címéből ugyan előre nem derült ki, hogy mi vár ránk ebben a bő fél órában, de aki részt vett a programon, mindenképpen felszabadultan távozott onnan. Katona Gábor alkotói profizmusa ugyanis most odáig terjedt, hogy a nézők számára épített fel egy koreográfiát, melyben minden olyan mozgásformát begyakorolhattunk, amelyet a nézőtéren ülve, egy előadás megtekintése alatt „követünk el”. S a kurzus végére össze is állt egy igazi nézői „performansz”, amellyel a színház balett-termében található tükör kíméletlenül szembesítette is a résztvevőket.
Ha viszont valaki a kellemes későnyári estén a levegőn szeretett volna tartózkodni, a Színházak Éjszakája programsorozata ebben sem akadályozta meg: a színház melletti Ady-parkban ugyanis Kovács András csak ezen az éjjelen látható A pad című performanszát tekinthette meg, amely a címéhez hűen egy park padján lehetséges történéseket vázolta fel. A produkcióban sokan mások mellett például Szakács Hajnalkát, Edelényi Vivient vagy Vékony Annát lehetett látni. A színház másik oldalán pedig, ha a néző felnézett a nézőtéri büfé erkélyére, egyfelől a teátrum énekkarának tagjaiból alakult jazzformáció vidám műsorát tekinthette meg, másfelől az idei évad talán legkülönlegesebb műfajú előadásából, a Lutherek című ragtime-operából hallhatott részleteket Nagy Kíra és Biri Gergely előadásában.
A rengeteg élménytől feldobódva, hazafelé tartva főként egy gondolat – melyet már korábban is sokszor éreztem – fogalmazódott meg bennem a Színházak Éjszakája kapcsán: a debreceni Csokonai Színház művészei és munkatárasai nagyon szeretik a nézőiket, s bármire képesek a szórakoztatásuk érdekében. Köszönjük szépen!
Gyürky Katalin
Hozzászólások