Az internet megjelenésével és globális térhódításával az információszerzés és áramlás ma már igen könnyű és gyors folyamat. A legkülönbözőbb témákban, hatalmas mennyiségű adat fellelhető a világhálón. Mindezek mellett a közösségi platformok és videómegosztó oldalak már arra is lehetőséget adnak, hogy ne csak keressünk, hanem kínáljunk is információkat – ha úgy tetszik saját magunkról is. Megmutathatjuk a nagyvilágnak kik vagyunk (vagy kik akarunk lenni), mit képviselünk, miben vagyunk tehetségesek, (vagy tehetségtelenek) hova utazunk etcetera…ki mit tart relevánsnak otthagyni virtuális lábnyomként az internet éterében.
Ez a fajta minden könnyen és gyorsan elérhető jelenség lassan átszivárgott az élet más területeire, így például az önmegvalósítás, munkavállalás színterére is, és kialakult a társadalomban egy destruktív vízió arról, hogy a komoly célok megvalósítása is csupán csak pár „kattintásnyira” van tőlünk. Ráadásul a különböző tévéműsorok, valóságshow-k, a szépségipar – nem beszélve a kapcsolatoknak köszönhető előmenetelekről, – mind-mind támogatják és erősítik ezt a jövőképet, mely azt sugallja: minimális erőfeszítéssel, egy csinos pofival, vagy egy jó ismerőssel, képzettség és szaktudás nélkül is könnyen és gyorsan célt érhetsz. És így hiteltelenednek el egykor kiváltságos, elismert és megbecsült szakmák, mint amilyen a színészmesterség, a televíziós műsorvezető, az újságíró, fotográfus, könyvíró, de akár a zenei előadóművészetet is ide lehet sorolni.
Ma már az a tendencia, hogy a Való Világ és hasonló szórakoztató reality-k játékosai lesznek a televízió csatornák arcai és műsorvezetői úgy, hogy sem előtte sem utána nem tanultak például televíziós műsorkészítést. Az alacsony színvonalú sorozatok színészmesterséget megcsúfoló bohócait szereplőit színművészként emlegeti a köznyelv úgy, hogy előképzettségként – kis túlzással – csupán drámaszakköre jártak a gimi alatt. Ezek az emberek lesznek később márkák nagykövetei, két lábon járó hirdetési felületek, és ami a legaggasztóbb: véleményvezérek és követendő példa a felnövekvő generáció számára, mindenfajta hitelesség híján.
És mi a helyzet azokkal a szakemberekkel, akik teret engednek a silányságnak és foglalkoztatják ezeket az embereket? A döntéshozókkal, akik nagy valószínűséggel kitanulták a szakmát annak rendje és módja szerint és nem a bulvár böfögte őket a pozíciójukba. Számukra ez nem kellemetlen? Hogy a saját (szeretett) szakmájukat és a tanult, szorgalmas, alázatos kollégáikat, azok munkáját ily módon hiteltelenítik el…?
(Nyilván az említetteken túl más tényezők is szerepet játszanak a szakmák erodálódásában, mint amilyen a mindenkori politikai nyomás, de az egy másik perspektívája a jelenségnek.)
Ma már sokfajta út járható, és sok vezet egyazon cél irányába. Hogy kinek melyik ösvény a szimpatikusabb, vagy a legkézenfekvőbb, egyénenként változó és mindaddig nem is elítélendő egyik irány sem, míg a rajta igyekvő nem akarja megspórolni a választott szakma iránti alázatot, a szorgalmat és tudást.
Hozzászólások