Az elmúlt év nehézségeiről, a pandémia miatt kialakult helyzetről, az újrakezdésről és az új lehetőségekről beszélgettem Csórics Balázzsal, aki mesélt arról is, hogy ezt milyen volt színészként megélni és milyen kapuk nyíltak meg előtte ebben az időszakban. Természetesen a jövőről is ejtettünk néhány szót.
Milyen volt a 2020-as év? Mi az, ami kimaradt?
Csórics Balázs: Szerintem nagyjából az, ami mindenkinek: utazások, koncertek. Adri, a párom szeret utazni, idén a nyaralás az kimaradt, de azért országon belül 1-2 napokra elmentünk. A kialakult helyzet miatt mi is toltuk, amit lehetett és csináltuk, amit lehetett. Nyilván néhány utazás és koncert elmaradt. Azt hiszem, hogy megedzett minket az elmúlt tíz év. Nagyon sok nehézség volt, ötpercenként kellett reagálni valamire, de az elmúlt évek ráneveltek minket arra, hogy jól vegyük az akadályokat. Hozzáteszem nekem még március 12-én volt szakmám, és itt tényleg a szakmát mondanám, mert, ha nincs koncert, nincs színház, nincs semmi ahova lehet menni, akkor ez a szakma nincs. Nem az van, hogy a munkahelyed szűnt meg vagy zárt be egy kis időre, hanem az egyik pillanatról a másikra volt, nincs szakmád. Az volt az egészben az elkeserítő -amiből én szerencsére kimaradtam, mert akkor már javában online dolgoztam és kerestem, mondjuk úgy, hogy az új életem-, hogy nem egy olyan színész barátom van, aki egy fél évet ült otthon hétről hétre meg hónapról hónapra, hogy na, majd jövőhéten talán kinyit a színház.
Egy színész, akinek aktív kapcsolata van a közönséggel, hogyan éli meg ezt a helyzetet?
Nekem az volt a szerencsém, hogy akkor már elmozdultam az online világ felé. Kitaláltam, hogy szívesen tartanék irodalom órát. Ezt valahogy fel kellett vezetni és elkezdetem kívánságműsorokat tartani a neten és végül is az irodalmi kívánságműsornak lett akkora kellettje, hogy csinálom a mai napig. Mondjuk úgy, hogy engem színészként nem vert annyira oda, mert már nem csak azzal foglalkoztam. Annyival voltam jobb helyzetben, hogy én rugalmasabban kezelem az internetet, mint nagyon sok kollega. Senkit nem érdekel, hogy én mit gondolok a közösségi médiáról, ezt kell csinálni, mert nincs más választásom. Mondta egy színész barátom, hogy teljesen máshogy reagált volna, ha tudja, hogy otthon fog ülni egy fél évet. Ugye ezt nem látta senki előre. Van olyan színházban dolgozó ismerősöm, aki kilenc hónapja ül otthon és várja, hogy történjen valami. Azt gondolom, hogy teljesen más értelmet kapott ez a mérhetetlenül sok motivációs beszéd. Én nem értek egyet azzal, hogy soha ne nézz vissza. De! Nézz vissza, tanulj belőle és csináld jobban! Tök fölöslegesen várjuk azt, hogy mikor lesz olyan, mint régen volt, mert az egyszerű négybetűs válaszom az, hogy: S-O-H-A. Szóval nekem kalandos volt az elmúlt időszak, de összeségében azt érzem, hogy végtelenül fáradt vagyok, rengeteg stressz volt, öt percenként tervezte újra mindenki, és köztük én is az életemet. De pont erre volt jó, hogy a rugalmasságot, az alázatot hozta elő az emberekből 2020 és, ha nem volt, akkor buktál.
Gyakorlatilag téged szinte az egész ország a Barátok köztből ismert meg. Mi a véleményed arról, hogy most véglegesen megszűnik?
Én nagyon szerettem csinálni, de már korábban számítottam rá, hogy vége lesz. Ez a világ harmadik legrégebbi napi sorozata, ez az előnye és a hátránya is egyben. Mert, amikor az van, hogy Netflixet nézhetek a vonaton utazva Debrecen felé és válogathatok a különböző sorozatok közül, akkor a ’98-as dramaturgiai szerkezet, technika stb. nem él meg. Ma már az összes amerikai sorozat a konkurenciája, amikkel nagyon nehéz felvenni a versenyt.
Mi az, amire a pontosan a pandémiás helyzet adott lehetőséget?
Igazából ebben az évben engem az élet addig taposott, amig bele nem álltam abba, ami az én dolgom. Az internet egy elég zajos, viharos és pörgős hely. Ott aztán tényleg válogatás nélkül kapsz mindent. Nagyon erősen alázatra tud nevelni. Az finom kifejezés, hogy negatív komment. Amikor valaki nekiáll mindenféle teljesítmény nélkül fröcsögni a neten, iszonyú nehéz meglátni mögötte a sebet, meg az embert, ott kell, hogy legyen elég önuralmad, meg önismereted. Én tényleg hiszek abban, hogy bármi történik az életben az az összes opcionális lehetőség közül a legjobb, akármennyire rossz is. Tehát, ha jobban tudtam volna csinálni, akkor jobban csináltam volna. Mennyire rossz lehet annak az élete, akinek ez a legjobb verziója, amit odaírt? Úgy érzem, hogy most ilyen virtuális szó kung-fu mestereket nevel az internet és az az igazi mester, aki a végletekig megpróbálja elkerülni a szócsatát. Láttam egy harcművész oldalán, hogy: „Aki igazán tudja mi az a harc, a végsőkig próbálja elkerülni.”
Szerintem egy nagyon tisztító folyamatot hozott ez az év, nem lehet tovább bujkálni, nekem is ezt hozta: Állj ki, és mondd el nekik, évek óta szól benned! Nem menekülhetsz tovább a saját dolgod elől!
Milyen dolgaid vannak most folyamatban? Mik a tervek?
Van egy csoportom, ahol belső munkát akarom életmóddá fejleszteni. Napi szintű gyakorlás, heti szintű előadások vannak. Egy olyan közösséget akarok építeni ahol – egyébként nagyon durva, ahogy elkezdett épülni a Bárka, a csoportom – a tér tartja őket, de igazából ők hozzák létre a teret, ők a háló, ők a Bárka, mi vagyunk a Bárka, és ők tartják egymást és én tartom őket. Kilenc hónapja indult útjára, átment egy csomó gyermekbetegségen. Ez a Bárka: önismeret, önfejlesztés, együttérzés, szembenézni a saját démonjainkkal és meglátni, igazából én csináltam belőle azt. Emellett 2021-től át akarom vinni ezt cégekre és a szervezetfejlesztésben elindulni. Úgy hiszem, hogy a folyamat ennyi: mindig a kis részt integráljuk vissza a nagy részbe. A kis rész lehet egy embernek az én része, amit az egész emberbe integrálunk, az embert egy kisebb közösségbe, egy teambe, azt egy departmenbe, azt pedig egy cégbe. Ezen kívül pedig januártól már akarom az online irodalomórákat is csinálni havi egyszer, ha felpörög heti egyszer. Első körben gimiseknek, de ötödikesektől fölfelé lévő korosztálynak szólna. Az egész színházat, internetet, multimédiát szeretném használni, mint segédanyagot. Például A walesi bárdok kicsit olyan, mint mondjuk a Trónok harca. Amit még csinálok, hogy a reggeli versekből készítettem terméket, ez ilyen „digitális üdvözlőlap”, amit lehet születésnapra, névnapra, házassági évfordulóra vagy bármire küldeni. Tehát nekem ez az év a digitális világot hozta. Az a szándékom, hogy hidat építsek tudomány és spiritualitás, művészet és tudomány, ember és ember, cég és cég közzé. Ez az, ami megszületett bennem. Már annyira mélyen vagyunk, hogy itt az idő, hogy nézzünk föl, nézzünk körbe, vegyük észre egymást! Akármennyire nyálasan hangzik, fogjuk meg egymás kezét és húzzuk ki egymást a sárból, mert máshogy nem fog menni! Ez mostmár túlélés kérdése és egyre inkább az lesz.
Hozzászólások