Két dolgot leszögeznék már így a legelején. 1. Bár jól főzök, gasztronómiailag, a modern kor ízlésvilágát illetően vélhetően egy alulművelt barom vagyok. 2. Igyekszem jó apja lenni a 9 éves kislányomnak.
Ez utóbbi tevékenységi körhöz kapcsolódik az a rituálé, amely során a CÉG által kibocsátott általános iskolai étlapról a gyermekkel közösen kiválasztjuk, mi több, megjelöljük, hogy a következő hónapban a csemete A, avagy B menüt kapjon-e ebédül az egyes napok során. A feladat egyrészt hálás (a mi időnkben ugyebár szó sem volt választásról, odaverték a robbantott csirkét, aztán haladjunk), másrészt egyszerűnek tűnik: meg kell kérdezni az érintettet, melyiket szereti jobban, megjelöljük, azzal kész is.
Igen ám, csakhogy a választás gondja mázsás súllyal nehezedhet egy halandó vállára, agyára, gyomrára, ha nem tudja, konkrétan milyen ételről van szó. Mert ezzel bizony legalább annyira komoly gondok vannak, mintha egy párizsi étterem francia nyelvű étlapjáról kellene választania egy nagykereki közmunkásnak. Egy 9 éves gyerek ráadásul még hisz abban, hogy az apja okos, ezért szinte minden tételnél felteszi a kérdést: Apa, az mi?
Tehát: corn chowder, zöldséges kuszkusz, francia(!!!) rakott burgonya, lúdgége tészta, gránátos kocka, esetleg bulgur, mongol saláta, sült tilápia, nemzöldséges kuszkusz, netalán spanyol mártás, argentin(!!!) tokány? Emberek, segítség! Mitől francia egy rakott krumpli? Mi a fene az a tilápia? Mitől spanyol egy mártás? Mitől argentin egy tokány? Mitől mongol egy saláta? Mi a tosz a bulgur?
Kétségek, döntésképtelenség, üveges tekintet. Majd net, rákeresés, kiizzadt válaszok. A gyermek nevet, majd az új beidegződésnek megfelelően sótlanul elfogyasztja iskolai ebédjét a következő hónapban is. Hogy ízlik-e? Először jussunk el oda, hogy tudja, mit eszik. Vagy legalább az apja tudja. Egyébiránt nem állíthatom felelősséggel, hogy az ételek rosszak, csak olyan érzetem van, hogy az elnevezésekkel óhajtják változatossá tenni a kínálatot. Csakhogy hívhatom én a zsömlét Kerekded Lisztesensült Csodának, attól az még zsömle marad. A tilápia meg tenyésztett, fagyasztott hal: se több, se kevesebb. Én egyébként paprikáskrumplit főztem a hétvégén: a lányom nem kérdezett semmit, csak annyit mondott: ez nagyon finom.
Tóth Csaba Zsolt
Hozzászólások