Leáll a motor, veri az ablakot koszos kezével egy cigányasszony…
Gurulgatok, keresem kicsiny helyem a hatalmas parkolóban. A közepe táján akad egy, rátekerem, boldog vagyok, nagyon boldog, nem sokáig. Leáll a motor, veri az ablakot koszos kezével egy cigányasszony. "Mit vered az ablakom, te elátkozott" – megy fel bennem a pumpa. Nem azért mert cigány, hanem azért, mert veri az üveget. Pakolászok, kiszállni készülök, rejtem, ami érték, majd finoman kiszállok, óvatosan nyitva az ajtót, nehogy egészen véletlenül orrba találjam basszintani hívatlan, kunyeráló vendégem, mert ugye az nagy baj lenne nekem is, neki is.
Nagy nehezen kienged az autóból, közelít, markát tartja, egy cigit, s kávéra pénzt kér. Meg se hallom, végül is, én se kávázom évek óta, csak kibírja ő is, ha Isten megsegíti ezen iszonyatos küzdelmében. Elzavarom, de ő áldani akar engem, jósolni nekem. Mondom neki, "nem kérek belőle", majd véget ér romantikus találkánk. Kicsit aggódtam, hogy hálaképp esetleg dekorál egyet számomra gyönyörű kis járgányomon, de nem tette.
Nyugalmamban szatyorért kotorászok a csomagtartóban, de lám, mit ad a sors, megjelenik mögöttem egy tucat árus (hagyjuk most már a cigányozást), egy tonna zoknival. „Ó b.sszameg, hát megjöttek az asszony klónjai is, vagy mi ez az átok rajtam?”- kérdezem magamtól. Villámgyorsan megszabadulok a zoknihadtól is, bezárok, hajrá, remek, hogy ezek itt vannak, de nem miattuk jöttem, hanem a bótba. Állj, Bali, nem jó, nagyon nem. Valami a kocsiban maradt.
Visszafordulok hát, s szemen sarkából látom, jön utánam egy újabb harcos. Ha odanézek, nyomorékként jár, ha nem figyelek, szalad utánam. Kezdek összeomlani. Megállok, biztosra véve, hogy nyomorék cimborám másodperceken belül utolér. Megtörtént, elküldtem. Nyitom a zárat, a csomagteret, s már érzem is: egy nő nem túl vonzó illatát kavarja orromba a bús, őszi szél. Emlékeztem az arcára. Első, munkanélküliként töltött napom reggelén is megtalált, s elmondta, hogy ő is az, ami én.
Érthetően nem adtam neki akkor sem, s most sem.
Hogy miért? Egyszerű. Azért, mert nekem sem ad senki, hiába kérem. Sőt, ha sokat dolgozom, valahogy akkor se adnak túlzóan sokat, csak talán eleget. Hogy szívtelen vagyok? Embertelen köcsög? Az is lehetek, ha akarják, de az biztos, hogy hiába kérek, azért nekem senki sem ad semmit.
Hazafelé épp a hírek mentek a rádióban. Azt mondták, hogy egyre jobban élünk, többet ér a fizetés, egyre több a munkahely, egyre olcsóbb minden. Nehéz összeraknom a képet.
KB
Hozzászólások