Mi történik, ha egy Fábián fedőnevű, pimaszul jóképű, ám valójában friss embervérrel táplálkozó, kezdetben pártunkhoz és kormányunkhoz hű, de aztán Amerikába „pattant” vámpír elvtárs a Brezsnyev- és Kádár-éra kellős közepén hazalátogat? Nos, minderre fény derül Bodzsár Márk fergeteges, a napokban a hazai mozikba kerülő vígjátékából, a Drakulics elvtársból.
Az már a felvezetőből is sejthető, hogy a fiatal rendező gondolt egy merészet, és visszavezette kis hazánkat a nagy Szovjetunió árnyékába, a ’70-es évekbe. A visszavezetéshez pedig mind a helyszíneket, mind a jelmezeket, mind pedig a díszleteket tekintve tökéletes retró-fílinget teremtett: látjuk a korabeli Gellért hotelt, ami azért a többi „turistaszállóhoz” képest már akkor is luxusnak számított, a főszereplő Máriát (Walters Lili), fedőnevén Madárkát a Centrum Áruházból felöltöztetni, miközben pöfögnek a Moszkvicsok és „hasítanak” a Volgák.
Ehhez a fílinghez rendkívül szórakoztató történet is társul: a fent említett hölgy fedőneve azért Madárka, mert a korszakhoz „méltón” a kémelhárítás rendkívül élénken működik, s Madárka is ennek egy beépített ügynöke. Aktuális feladata pedig az, hogy a kezdetben Che Guevara „spanjaként” működő, hithű kommunista Fábiánt (Nagy Zsolt), aki képes volt Amerikában kikötni, most, hogy újra Magyarországra jön, kísérje, s kísérése közben jó alaposan figyelje meg… A megfigyelést azonban két dolog nehezíti: egyfelől Madárka élettársa, a szintén ügynök Kun elvtárs (Nagy Ervin), aki nyilván kezdettől fogva iszonyatosan féltékeny a jó svádájú Fábiánra, a másik pedig maga Fábián, akinek meglehetősen különös szokásai vannak…
Lévén, hogy az épp folyó amerikai „ármányban”, a vietnámiak ellen vívott küzdelemben Magyarországnak Vietnám mellé kell állnia, Fábián „megtisztelő” jelenléte mellett mindenféle gyárban és tsz-ben véradást szerveznek a vietnámi gyermekek megsegítésére. S ezen alkalmakkor egyre inkább úgy tűnik, hogy Fábiánnak különös a viszonya az embervérhez. Ráadásul, aki ismerte korábban, az azt mondja róla, hogy húsz éve semmit se öregedett, s valahogy a jó kis disznótoroshoz, amit folyamatosan kínálgatnak neki, nem igazán fűlik a foga… A retróelemekkel telitűzdelt kommunista Magyarország hithű ügynökei meglehetősen értetlenül állnak a vámpír-jelenséggel szemben, s mivel megpróbálják megérteni, megint csak mindenféle retró elemet használnak ehhez. Kun elvtárs például a Vámpírok tava című „ősrégi” regényből, illetve az egykori, ma már szintén retrónak számító, s elég nevetséges vámpírfilmek megtekintése segítségével próbál okosabb lenni… Miközben ebben a duplán retró világban Madárka érdekes módon egyre jobban érzi magát Fábián, azaz Drakulics elvtárs társaságában, akinek örök életét és fiatalságát Szovjetunióból Brezsnyev elvtárs is megkívánja magának, s magyar helytartóját, Kádárt (Rába Roland) addig nem hagyja nyugton, amíg rá nem jön a fiatalság titkára…
Fergeteges vígjáték tehát Bodzsár Márk alkotása, de nemcsak a történet miatt. A rendező ugyanis olyan stábbal dolgozott, ahol tulajdonképpen minden egyes színész sziporkázik. Nagy Ervin Kun elvtársként nem is lehetne autentikusabb (s ezáltal nevetségesebb), Nagy Zsolt a csábító vámpírként tényleg ellenállhatatlan, miközben a Madárkát alakító elsőfilmes Walters Lilin annyira jól állnak a korabeli ruhák, hogy az csuda… De minden egyes mellékszereplőt játszó, jelzem, egytől egyig híres és befutott művész is kitesz magáért. A rendszer jellegére például tökéletesen rávilágít az a Cserkó-házaspár, aki Kunék alsó szomszédjaként folyamatosan szemmel tartja a „szerelmi háromszöget”, mintha valakinek köteles volna jelenteni róla (Szűcs Nelli és Znamenák István), s ahogy a tolmács Nádja (Balsai Móni) folyamatosan elájul Brezsnyev telefonos üzeneteitől, miközben azokat Kádár elvtársnak fordítja, az is lenyűgöző. De ott van a rendszer szimbólumaként a férjes asszony létére papokat elcsábító Telekes titkárnő (Kerekes Éva) is, aki a főnőkével, Kunék felettesével, Esvégh elvtárssal (Thúróczy Szabolcs) is láthatóan igen jóban van.
Csupa remek elemből áll tehát össze a Drakulics elvtárs. Olyan az egész, mintha minden egyes részlet egymást erősítené, s ezáltal az összehatás még lenyűgözőbbé válik. Javaslom, ha retrót akarnak, mégpedig duplán, ne hagyják ki ezt a filmet se. Az Apolló moziban megtekinthetik.
Gyürky Katalin
Hozzászólások