Mácsai jött, leült, mesélt és az előadás után újra mesélt. Élménybeszámoló az „Azt meséld el Pista…” darabról.
Mácsai Pál az a férfi, aki egyedül egy fekete függönyös színpad előtt egy széken ülve, fekete pólóban elhiteti velem, és rajtam kívül még ezrekkel, hogy ő maga a 20 éves és egyben a 60 éves Örkény István, mindezt két óra leforgása alatt. Én pedig elhiszem neki, mert hiteles, őszinte, és mert végtelenül szerény és alázatos.
A történet úgy kerek, ha hozzáteszem, hogy a Páholyban ülni kuriózum, ezen a darabon meg pláne. Az Arany János utcai lakásszínház atmoszférája semmihez sem hasonlítható, kell hozzá Veronika a lelkesen gesztikuláló minimum hat mondatrészből álló összetett kérdéseivel, aminek gyakran nincs kérdőjel a végén, de mindenki érti, mit szeretne megtudni. Épp azt, amit én is. Hogyan készült ez a darab? Mi volt a személyes indíttatás, merthogy volt, abban egészen biztos vagyok, hisz kihallottam a Mácsai hangjából és láttam a mozdulatain.
Vegyük sorra a háttér információkat. Mácsai Pál a darabot több, mint húsz éve játssza. Az ötletet egy könyvbemutató adta, ahol harmadmagával olvastak fel Örkény művéből. Az ottani tapasztalatok alapján született a gondolat, hogy ebből több is lehet. Örkény nagy mesélő hírében állt, azt meg hogy hogyan írt, tudjuk mindnyájan. A Bereményi Gézával közösen megalkotott darab születését több hónapos kutatómunka előzte meg, közel ötszáz oldalas, egyes szám első személyben íródott gyűjteményből, novellákból, levelekből, és Örkény fia által rögzített hangfelvételekből válogatták össze a jelenlegi előadás anyagát. Dramaturgiailag a humoros részeket katartikus élménybeszámolók követnek és ez az érzelmi hullámvasút, amire az első percben jegyet váltunk egy pillanatra sem siklik ki. Hajlunk jobbra, fordulunk balra és ütközünk, megbillenünk, de a darab erősen tart és határozottan visz bennünket tovább.
Maga a darab végigvezet Örkény életén, amely egy viszontagságos kort idéz a szemünk elé. Belekerülünk az írók hányattatott helyzetébe, amikor a hatalom kénye kedve szerint sorolja hol jó, hol rossz oldalra az értelmiség képviselőt. Meglátjuk a párhozamot, Örkény István és saját életünk között. Döbbenten halljuk, hogy bizony Örkény is átélte azt, hogy a napi mókuskerékben való futás elvakította, és nem látta, nem tudta, vagy nem akarta észrevenni a szeme előtt zajló valóságot. Az öniróniával, a humorral fűszerezett monológ mély értelmű mondatai mögül felsejlik az író, az ember, a férfi és ott lángol maga a tehetség, ami naggyá teszi őt ma, és remélhetően évszázadok múltán is. Mácsai előadásában minden egyes szónak, és a szavak közötti csendnek jelentése van. Írni, beszélni erről szinte lehetetlen. Ezt látni kell.
A Páholy tervei között szerepel, hogy a következő évadban ismét műsorra tűzik a darabot. Ajánlom minden kultúrakedvelőnek, aki többre vágyik egy egyszerű színházi élménynél. A lakásszínházban az előadások utáni beszélgetések különlegessé varázsolják az élményt, nem beszélve az extra finomságokról, amivel a háziasszony minden alkalommal gondoskodik az est tökéletességéről.
Papp Csilla
Hozzászólások