Az öt Oscar-díjjal jutalmazott, Michael Cimino rendezte, Zsigmond Vilmos fényképezte A szarvasvadász című film a keletkezése negyvenedik évfodulója alkalmából, azaz 2018-ban az USA-ban teljes körü digitális restauráláson esett át. Ezt a felújított változatot láthatja most a magyar közönség a hazai művészmozikban, köztük a debreceni Apolló moziban is. A klasszikus alkotás vetítésén jártunk.
A sokak számára ismert, lenyűgöző történetnek, úgy vélem, nagyon jól jött a digitális restaurálás. Egyfelől amiatt, mert azoknak, akik annak idején, az 1978-as megjelenésekor, vagy azt követően már látták a filmet, most, a modern technikának, a teljes körű felújításnak köszönhetően az egykori élményük csak fokozódhat. Másfelől, a fiatalabb nemzedékek számára, akik eddig esetleg nem találkoztak a vietnámi háború kapcsán készített, de ennél jóval bővebb mondanivalójú filmmel, a felújításnak hála most az általuk megszokott minőségben ismerkedhetnek meg a sztorival.
Amikor azt írom, hogy azok számára, akik már látták a filmet, más élményt nyújthat ez az újbóli, friss kópiás megtekintés, elsősorban arra gondolok, hogy a kiválóvá tett képi megjelenítés miatt másra helyeződhet a néző figyelme. Az eredeti kópia esetén ugyanis a rendezőt az a vád érte, hogy a vietnámi háborút ábrázoló képsorainál egyfajta rasszista magatartás vezérelte, amikor a vietnámiakat a kelleténél agresszívebbnek, szadistábbnak, kegyetlenebbnek tüntette fel. Olyannyira, hogy az Oscar-gálán vietnámi veteránok egy csoportja tiltakozott is azellen, hogy a film megkaphassa a maga öt szobrocskáját. Nos, a mostani, a szereplők mimikáját, gesztusait élesebbé tevő felújításnak hála, már tényleg arra figyelünk, ami annak idején a rendezőnek is a szándéka volt. Ő ugyanis az őt ért vádakra reagálva akkor úgy nyilatkozott, hogy ne keressen senki politikát a filmben, mert az nincs benne. „Még csak nem is a vietnami háborúról szól – hangsúlyozta Cimino. Arról szól, hogy mi történik akkor, amikor egy kisvárosi, családot alkotó baráti kört katasztrófa ér. Ez egy film az emberekről. Egyszerűen az emberekről szól.”
Nem is akármilyen emberekről, akiket nem is akármilyen baráti kötelék fűz össze. Az amerikai kisvárosban a bevándorló orosz kolónia tagjai épp Angela (Rutanya Alda) és Steven (John Savage) esküvőjét és lakodalmát ülik, illetve Michael (Robert De Niro) vezetésével a szokásos szarvasvadászatukra készülnek, miközben tudják: a baráti közösségükből három srácnak, Stvennek, Michaelnek és Nicknek (Christopher Walken) a következő hét hétfőjén be kell vonulnia a vietnámi háborúba. Cimino elképesztő rendezése tehát a boldogságból, a földi paradicsomból egyenesen a pokolba vezeti át a nézőt, a vietnámi háború borzalmaiba, amely nyilvánvalóan a három ott katonaként szolgáló fiatalember, és az otthon maradott barátaik és családtagjaik sorsát is teljes mértékben megváltoztatja. Az első képsorok alapján azt hihetnénk, hogy Steven lesz a főszereplő, ám a Vietnámban történtek során a fókusz egyértelműen arra a Michaelre helyeződik át, aki még a háború előtt Nickkel egyszerre pályázott a helyi legszebb lány, Linda kezének elnyerésére. A háború előtt még tét nélküli szerelmi háromszög tétnélkülisége is egycsapásra megszűnik, amikor Michael hazatér a háborúból, Nick azonban nem, és egyelőre Steven hogy- és hollértéről sem tudnak az otthoniak semmit.
Annak, hogy a három srác a háború poklában elsodródik egymástól, számos oka van, de a legfontosabb a vietnámi hadszíntér hátországában megtapasztalt „játék”, az orosz rulett. Cimino az ehhez a halálos kimenetelű „játékhoz” kapcsolódva mutatja be a szereplők színeváltozását. Az, hogy melyikük hogy viszonyul a játékhoz, jelzi, hogy a háború mennyire tette tönkre a személyiségét, milyen lelki defektust okozott neki, vagy épp milyen irányba formálta. Hogy pontosan kivel mi is történik, azok kedvéért, akik a digitálisan felújított filmet most fogják először megtekinteni, nem árulom el. Annyi érdekességet viszont még mindenképp hozzáfűznék, hogy amíg az ezzel a filmmel közel egyidőben, szintén a vietnámi háború kapcsán keletkezett alkotásban, a Hairben John Savage Claude-ként megússza a háborút, addig itt Stevenként nagyon is belekerül a sűrűjébe. Az igazi pálfordulás azonban Nicknél és Michaelnél figyelhető meg, amit a két a zseniális színész az akkor szintén kezdő, de már akkor is szintén zseniális, Lindát alakító Meryl Streeppel együtt valami pazar módon láttat a vásznon. És persze szívszorítóan, amit a most felújított kópia még élesebben érzékeltet. Aki már látta, azért, aki még nem, az pedig azért ne hagyja ki A szarvasvadászt. Feledhetetlen filmélményben lesz része, azt garantálom.
Gyürky Katalin
Hozzászólások