Egy mozdulatsornyi érzelem- Ma van a táncművészet világnapja

Nem csupán a verbális, de a nonverbális kommunikációs eszköztárunk is a végtelen felé mutat. Megannyi gesztus, mimika és mozdulat áll a rendelkezésünkre ahhoz, hogy mások tudtára hozhassunk információkat. Van azonban egy mozgásforma, amelynél esztétikusabban egy beszédet nélkülöző kommunikációs elemünk sem tudja illusztrálni, hogy mi játszódik a lelkünkben. Ez a tánc. Táncolunk örömünkben, bánatunkban, szerelemben, háborúban. Üti a lábunk a ritmust a jó zene hallatán, és szorosan összekapaszkodva andalgunk a legnagyobb érzelmek sodrásában. De mi is a tánc pontosan? Sport, vagy művészet, esetleg mindkettő? Mennyire népszerű manapság? Milyen a tánc helyzete Debrecenben? Mindenki tud táncolni? A táncművészet világnapja alkalmából Simonyi Kittyvel, a Piruett Tánc Stúdió vezetőjével keressük a kérdésekre a választ.

Táncművészet az, amit az emberi anatómia a gravitációs térben létrehoz, és a közönség számára üzenetértéke van.

fogalmazta meg Angelus István magyar táncos, színész, koreográfus és rendező.

A mozgásformák királynőjének ma, április 29-én van a világnapja. A jeles esemény 1982-ben került be a naptárakba, az UNESCO Nemzetközi Színházi Intézetének Táncbizottsága javaslatára. A célja a világnapnak nem más, mint a tánc népszerűsítése és az oktatási rendszerbe való beemelése. A tánc – nem a mai keretei és szabályai szerint ugyan, de-

a zenével egy időben sasszézott be az emberiség életébe.

Sok nép esetében a spiritualitás fontos illusztrációs eszköze volt. Történelmünk során kialakultak a különböző stílusok szabályrendszerei, az idő előrehaladtával pedig a legtöbb kultúrában kikerült a szakralitás eszköztárából, és a szórakozás egyik transzparens kellékévé vált.

Mondhatnánk, hogy táncolni bárki tud, hiszen a zenére való ütemes mozgáshoz nincs szükség képzettségre. Ha viszont a táncstílusok szabályrendszerének szeretnénk megfelelni, ahhoz elengedhetetlen a tanulás. Gazdag történelme ellenére

ez a művészeti ágazat ritkán része az alapfokú oktatásnak szerte a világon.

Az iskolákon kívül persze mindenkinek lehetősége van ismerkedni ezzel a mozgásformával a tánciskolák révén, de ez még mindig nem az a szint, ami megilletné ezt a gazdag kulturális kincset.

A tánc hivatalos definíciója szerint egyébként művészeti ágnak minősül. Ennél azonban sokkal többről van szó, hiszen manapság a sportágak között is stabilan megállja a helyét.

Ezzel a kérdéssel sokszor találkozunk, hogy hová is sorolható pontosan a tánc, sport, vagy kultúra? Szerintem mindkettő. A mi táncosaink versenyekre készülnek, heti öt edzésük van, kalóriát égetnek, izomzatot építenek, így azt gondolom, hogy igenis joggal nevezhető sportnak. Ha viszont a kultúra felől nézzük, akkor a művészeti ágak közé is tökéletesen passzol, hiszen zenére történő esztétikus mozgásról beszélünk, amiről szinte mindenkinek a színház jut az eszébe, úgyhogy mindkét kategóriába beletartozik.

mondja Simonyi Kitty a Piruett Tánc Stúdió vezetője.

Hozzáteszi, hogy ha egy laikus elmegy egy táncórára, akkor már az első pár lépés után rájön, hogy

A tánc kondíciót ad, koordinációfejlesztő, megtanít zenére mozogni, lassúra és gyorsra egyaránt, fejleszti a ritmusérzéket, a rugalmasságot, a tartást, ráadásul remek közösségépítő tevékenység. Ha egy gyerek táncolni kezd, a mozgásforma révén megtanulja a térben való elhelyezkedéseket, a csoporttal való nonverbális kommunikációt, a másokkal való együttműködést. Rendkívül komplex sportág, aminek a jótékony hatásait hosszasan lehetne még sorolni.

A táncba fektetett energia sok szempontból megtérül, épp ezért érdemes minél korábbi életkorban megismerkedni vele. Nem csak a rendezvényeken, a saját magunk szórakoztatására űzve, hanem választott mozgásformaként hobbi, vagy akár profi szinten is. Noha hazánkban sem része az alapfokú oktatási rendszernek, ennek ellenére Debrecenben bőven lehet találni minden stílusban tánciskolát.

Azt gondolom, hogy minden gyerek meg tudja találni a tehetségének és kedvének megfelelő táncstílust Debrecenben, hiszen bőséges a kínálat, lassan már minden utcában lehet találni egyesületeket, így van választási lehetőség, hogy melyik légkör és stílus az, ami a leginkább testhezálló. A legtöbb iskolában, így nálunk is hároméves kortól lehet megismerkedni a tánc világával, hiszen ennyi idősen már olyan önállóak, hogy huzamosabb ideig elvannak a szülők nélkül, nagyon lelkesek, és tele vannak energiával.

részletezi a helyi viszonyokat Simonyi Kitty.

Kiemeli, hogy a tánc iránti legnagyobb érdeklődés is a legkisebb korosztályban tapasztalható, amikor még – ahogy fogalmaz-, szinte mindenki balerina akar lenni. Iskolás kortól indulnak a versenyek, amik már komolyabb felkészülést és nagyobb befektetett energiát követelnek meg, így ilyenkor figyelhető meg némi lemorzsolódás.

Ha egy szülő gyermeke mozgásfejlesztését tánccal szeretné elérni, akkor már a köznevelési intézmény rendszerbe való bekerüléskor érdemes belekóstolni ebbe a világba.

Óvodás korban általában csak az alapozás zajlik, a tánc szeretetének kialakítása a cél. Az egyesületünkben a kicsiknek például két fellépése van egy évben: a félévi és az év végi gála. Azt látjuk, hogy mindkét rendezvény ösztönzi őket a folytatásra, hiszen van mire készülni, van a munkájuknak gyümölcse, van sikerélmény, megismerik a színpad világát, ráadásul ezeken az eseményeken látják a versenyzőinket is, akik már komoly tudással rendelkeznek, bonyolult és nehéz gyakorlatsorokat mutatnak be, ami hatalmas motiváció a kicsiknek, hogy iskolában se hagyják abba a táncot.

A magyar gyerekek kapcsán gyakran halljuk, hogy nem mozognak eleget. Ezen a koronavírus is jelentősen rontott, azonban a Magyar Diáksport Szövetség covid előtti méréseit átböngészve bizony igazoltnak látszik a megállapítás.

Tényleg „lasszóval” kell behúzni a gyerekeket mozogni? Mi a helyzet a tánccal?

Mi szerencsére nem tapasztaljuk, hogy nem szeretnek mozogni a gyerekek. Ha egy gyerek szeretne mozogni, sportolni, és a szülő is hatékony partner tud lenni ebben, akkor nincs akadály előtte. A tánc ráadásul szerintem azért is vonzó sport, mert esztétikus és látványos, így itt sosem tapasztaltuk azt, hogy nincs meg a mozgásra való hajlandóság a gyerekekben.

teszi hozzá a Piruett vezetője.

Minden tánc alapja a balett– tartja a mondás. Az egyesület vezetője szerint ez nem csupán egy üres frázis, hanem valóban így is van, épp ezért már óvodás kortól célszerű ismerkedni ezzel a stílussal.

A balett a nyújtás és a lazaság miatt nagyon fontos része minden stílusnak, épp ezért is tanítjuk már a legkisebbeknek is az alapjait. Erre lehet később építkezni. Mellé pedig jöhet a többi stílus: esztétikus gimnasztikát és ritmikus gimnasztikai alapokat sajátíthatnak el a kiskorosztályos csoportjaink. Van ovis akrobatika óránk is, ami elsőre merésznek hangozhat, de még nincsenek szaltók és nagy ugrások, hanem az alapok elsajátításáról szól biztonságos keretek között. Idősebb korosztályban ezt már komolyabb szinten űzik a táncosaink. Ezek mellett pedig vannak a showtánc óráink és a fitnesz szakágunk, ami tornaelemekre épül, és ötvözi a balettet és a tornát.

A tánc tehát – stílustól függetlenül- egy ezerarcú fejlesztő, mely a testre és a lélekre is jótékony hatással van. Nem csak a mozgáskoordinációnk és a fizikumunk javul általa, de a zene és az esztétika révén érzelmeinknek is kivetítőt biztosít, hogy

szavak nélkül is beszélhessünk.

Köszönöm az interjút!

Simonyi Kitty korábban az Alföld Televízió TiBIÉK című műsorának a vendége volt. Látta már?