December 7-én a MODEM Modern és Kortárs Művészeti Központ különleges filmvetítésre invitálta a mozi szerelmeseit. Az IEAS Film Club keretében a Brazilok című filmet lehetett megtekinteni, majd pedig az alkotás egyik rendezőjével, M. Kiss Csabával is alkalom nyílott némi beszélgetésre. A közönségtalálkozóval egybekötött filmvetítésen jártunk.
Amint azt a vetítés után M. Kiss Csabától megtudtuk, a film megtörtént eseményeken alapszik. A rendező – akit főleg a tévéből, tévés újságíróként és műsorvezetőként ismerhettünk eddig – még annak idején, jó húsz évvel ezelőtt egy riport kapcsán egy Sirok nevű kis faluban járt, ahol a kisebbség, tehát a romák „barlanglakásokban” tengődnek. Ám a cigány fiatalok is szeretnek focizni, és össze is fogtak annak érdekében, hogy BRAZILOK csapatnéven elinduljanak a helyi focibajnokságon. Ez a jó húszéves élmény adott ötletet M. Kiss Csabának arra, hogy megrendezze ezt a 2017-ben mozikba kerülő alkotását, amelynek a sztoriját egy másik szintén rendkívül szegény, a magyar-cigány együttéléssel terhelt faluba, Acsára helyezte. Itt találkozunk a cigányokból szerveződött focicsapattal, a BRAZILOKkal, s a vele szemben álló, többségi társadalom, na meg a helyi „fejesek” alkotta HIVATAL SC-vel, amely két csapatnak – a polgármester (Fekete Ernő) és a helyettese (Schmied Zoltán) döntése alapján – elvileg nem is szabadna találkozni a pályán. Közeleg ugyanis egy bajnokság, amelynek győztese nem máshová, mint Brazíliába kap meghívást, de a „fejesek” mindent megtesznek annak érdekében, hogy a cigányok csapata el se indulhasson ezen a versenyen. S első kudarcukat akkor vallják, amikor a cigány csapat mégis kivívja magának a nevezés – s így a részvétel – jogát.
Ezt az alapsztorit persze még jó néhány szál bonyolítja: például Áron (Nagy Dániel Viktor), aki egy év után szabadul a börtönből, és „aranylábával” biztosítja a BRAZILOK jó szereplését a pályán. Ám neki nemcsak a pályán kell helytállnia, hanem a helyi legszebb cigánylányra, Rozira pályázó Törökkel (Dóra Béla) szemben is fel kell vennie a harcot, aki pedig a „falu bikája” nevet kapja a film cigány narrátorától, Fingitől (Lakatos Erik), akinek a szemén keresztül végigkövethetjük a film eseményeit. Ezen kívül belelátunk a hivatalt vezető „polgi” és a helyettese piszkos ügyeibe is, abba a fajta korrupcióba például, ahogy a rendőröket minden alkalommal lefizetik annak érdekében, hogy razziát tartsanak a cigánytelepen, s így még inkább ellehetetlenítsék őket. A szerelmi szálat, a korrupciót és a fociért, a focizás lehetőségéért folyó harcot felvonultató M. Kiss Csaba és Rohonyi Gábor rendezte alkotásban profi színészek és amatőrök, főleg a roma közösségből származó fiatalok egyszerre vannak jelen a filmvásznon. A film egyik legnagyobb érdeme, hogy tanúi lehetünk egy kisebbség fokozatos öntudatra ébredésének és szervezőképessége előbukkanásának: látjuk, hogy a kezdetben ösztönös játék a bajnokságon való részvétel érdekében hogyan válik a BRAZILOK esetében tudatos edzőmunkává, s hogyan kovácsolja őket még inkább össze a közös cél. A film végét persze nem árulhatom el, de azt hiszem, lehet sejteni, mi lesz az acsai bajnokság eredménye.
A mindenféle kommentár nélkül is rengeteg mondanivalóval bíró film még több aspektusára lehettünk figyelmesek a Szilágyi Eszter kulturális antropológus moderálta, M. Kiss Csaba rendezővel folytatott film utáni beszélgetés során. Miután a rendező elmesélte, hogy hogyan is lett ebből film – lásd az írásom elején felvázolt személyes élményt -, Szilágyi Eszterrel arról beszélgettek, hogy a rendező véleménye szerint mi mindent lehet a focival mint tematikával egy filmen keresztül kifejezni? M. Kiss Csaba elárulta: ő ugyan „kétballábasnak” tartja magát, de azt tudja, hogy a foci olyan, mint a háború: a fiúknak, férfiaknak tényleg nagyon fontos, konfliktushelyzeteket megoldó ez a játék. Le lehet vezetni a feszültséget rajta keresztül a pályán. S ezzel kapcsolatban a rendező egy érdekes felvetéssel élt: azt mondta, soha nem értette, hogy miért azt ünnepeljük, aki legyőz valakit, s miért nem azt, aki segít másokon? Ami azért is izgalmas felvetés – tette hozzá Szilágyi –, mert M. Kiss Csabáék ezzel a filmmel egyértelműen segítettek a kisebbségben élőknek, hiszen ezek a filmben szereplő fiatalok nemcsak filmes és focis képzést kaptak – volt ugyanis, aki addig még egyszer sem rúgott labdába, itt a szó szoros értelemben, az életében –, hanem tisztességes gázsit is a filmben való szerepléséért.
A beszélgetésnek ezt az ívét vitte tovább Szilágyi Eszternek az a kérdése, hogy miért épp a cigányok kerültek a képbe a film kapcsán? A fent említett személyes élmény mellett M. Kiss Csaba itt azzal érvelt, hogy egyfelől ők az a kisebbség Magyarországon, amelynek tagjai teljesen más körülmények között élnek, mint a többségi embertársaik, és a foci az, ami közös pont lehet az együttélés szempontjából: mindenki focizni akar, és a pályán mindenki egyenlő. Ott nincsenek különbségek. Tehát különleges integráló ereje van a játéknak. Viszont, ezen a ponton a beszélgetést vezető kulturális antropológusban felvetődött a kérdés, hogy kapott-e bármilyen bántást M. Kiss Csaba azért, mert a cigány-magyar együttélést ily módon feszegette a vásznon? S a meglepő – sajnos meglepő – válaszból kiderült, hogy érdekes módon nem, egyik oldalról sem érték ezért támadások.
A diskurzus során a felek kitértek arra is, hogy miért épp vígjátéki formában vitte színre a történetet a két rendező? M. Kiss Csaba válasza erre az volt, hogy minél befogadhatóbb történetet szerettek volna a nézők elé tárni, s ehhez a humor kiváló eszköznek bizonyult. Ahogyan az is a könnyebb befogadhatóságot szolgálja, hogy olyan, mintha egy mesét néznénk: egyszerű, lekövethető karakterekkel dolgozik a film, ahol a narrátor egy-egy eposzi jelzővel jó előre „ellátja” a szereplőket, hogy tudjuk, mire is számítsunk velük kapcsolatban. S a „végeredményt” látva valóban úgy érezhettük, hogy ez sajnos a mai Magyarországon tényleg csak mese, s nem a valóság.
Szilágyi Eszter arról is érdeklődött, hogy mi az oka annak, hogy kétrendezős film született? M. Kiss Csaba válaszából kiderült, hogy egyfelől ennek anyagi okai voltak: egy elsőfilmes rendezőnek – mint amilyen ez esetben ő – elég kevés anyagi támogatást nyújt a Filmalap, ezért kellett mellé egy már nem elsőfilmes rendező is. Illetve ő maga is érezte, hogy kezdőként nem árt, ha egy profi kollégája is ott van mellette ennél a munkájánál.
A beszélgetés végén azt is megtudhattuk, hogy M. Kiss Csaba tervezi a film folytatását is, igen érdekes fordulatokkal élve. S nagyon bízik benne, hogy a Filmalap ezt az előzőt folytató filmtervét is el fogja fogadni. Nos, a Brazilok című, egyfelől humoros, másfelől mélyen elgondolkodtató, a társadalomba való integrálás új formáját felmutató filmet látva mi, nézők is őszintén reménykedünk ebben.
Gyürky Katalin
Hozzászólások