„Amit itt látnak, az maga a poézis” – fogalmazott Kubik Anna Kossuth-és Jászai Mari-díjas színművésznő a Szép estéket, Debrecen! című, a Csokonai Színház évadnyitó gáláját „felvezető” Gyarmathy Ágnes-kiállításon. A Munkácsy-díjas díszlet- és jelmeztervező több évtizedes életművébe bepillantást nyújtó tárlatnak ugyanis minden egyes ruharedője, minden egyes díszleteleme olyasfajta ritmussal telített, mintha a művész a megalkotásuk közben zenét szerezne vagy épp verset írna.
Kubik Anna szavai azonban nemcsak a díszlet- és jelmeztervező munkáihoz voltak méltóak, hanem ennél a köszöntőnél talán semmi se készíthette volna jobban elő a kiállítást követő gálaműsort, ahol a poézison, azaz a költészeten és a zenén kívül a prózai jelenetekre is jócskán jutott tér és idő.
Az idei gála alapkoncepciója kettős volt: a tavalyi évről repertoáron maradt darabok „emlékezetben tartása” és az idei, 2016/17-es évad premierjeiből a rövid jeleneteken keresztüli ízelítő mellett minden produkció a művészsors nehézségeiről és szépségeiről is tájékoztatta a nagyérdeműt. Például a színészlét egyik legnehezebb feladatáról, amikor a színész egyedül áll a színpadon. Nos, a debreceni társulat az elmúlt évadban/évadokban nem szűkölködött monodrámákban és egyszereplős darabokban, s ezek nagy részét a jövő évadra is átviszi. A egyszemélyes színpadi jelenlét nehézségét, összetettségét, embert próbáló jellegét a debreceni közönség előtt tavaly még csak egy alkalommal játszott, s most a gálán felelevenített A jegesmedve és az Imígyen szóla Louis de Funés című darabok rövid részlete is érzékeltette, amely monodrámákat Kiss Gergely Máténak és Mészáros Tibornak köszönhetően idén akár több alkalommal is megnézhetünk. S mintha az ő színpadi egyedüllétük létjogosultságát, szükségességét erősítette volna a Presser Gábor-Sztevanovity Dusán szerezte Játssz még! című dal Varga Klári előadásában, amelynek egésze, de egyetlen sora is a színészlét lényegére, a játék belülről fakadó igényére tapint rá: „Ha senki sem érti, játssz még!”
S bár a monodrámák szereplőinek játéka, s Varga Klári előadása azt bizonyítja, hogy egyedül is megy, a Ripacsok című film óta tudjuk, hogy többszereplős darabok esetén bizony „egyedül nem megy”. Hogy mennyire nem, azt a gálán Majzik Edit és Mercs János színművészek mutatták be nekünk a jól ismert dalra és dallamra felfűzött jelenetük során.
Ám nemcsak a prózai darabokban nem megy egyedül. Az opera- és operett-előadások – amelyekből a 2016/17-es évadban szó szerint dömping lesz a Csokonai Színházban – sem működhetnének anélkül a kiváló zenekar nélkül, amely folyamatosan kíséri a színpadon álló szólistákat és énekkari tagokat. A gála II. része tulajdonképpen ezt a szoros együttműködést, ezt a fajta „egyedül nem megy” –et mutatta meg az idén repertoárra kerülő Bánk bánból előadott Hazám, hazám című dallal, amelyért Haja Zsolt vastapsot kapott a közönségtől, illetve A varázsfuvolából és A denevérből vett részletekkel.
És nem megy, illetve jó, ha van lehetőség arra, hogy nem menjen más színházakban dolgozó neves színészkollégák nélkül. A gálán Vranyecz Artúr és Krajcsi Nikolett műsorvezetők kitartó faggatódzása eredményeképp azt is megtudhattuk, hogy idén két fontos szerepre is külső „segítség” érkezik: a Művészet című előadáshoz Nagy-Kálózy Eszter színművésznő, a Dandin György, avagy a megcsúfolt férj című Moliére-darab főszerepére pedig Szarvas József színművész.
Összességében tehát elmondható, hogy a prózai és zenés részek kiváló arányával, az évad produkcióira a figyelem minden formájú felhívásával a Szép estéket, Debrecen! című gála azt vetítette előre, hogy aki bármelyik 2016/17-es évadban terítékre kerülő, vagy terítéken maradt előadásra jegyet vált, annak garantáltan szép estéje, szép estéi lesznek.
Gyürky Katalin
Hozzászólások