2022. november 17-étől egy igazán különleges atmoszférájú művészfilmet lehet a hazai mozikban megtekinteni. Az eddig kisjátékfilmeket, rövidfilmeket készítő fiatal rendező, Szilágyi Fanni első nagyjátékfilmje, a Veszélyes lehet a fagyi megőrzi az alkotóra jellemző groteszk humorral átszőtt kisrealista ábrázolásmódot, miközben végre – és szerencsére – most már bővebben, hosszabb lére eresztve, másfél órában mer az őt foglalkoztató problémákról beszélni.
Jelen esetben az egyik korábbi kisjátékfilmjében, A kamaszkor végében már „ízlelgetett” egypetéjű ikerség mint különleges létállapot foglalkoztatja újra, amikor egy fiatal felnőtt ikerpár történetét tárja elénk, mégpedig igen különleges filmes megoldással élve. Ugyanis mindkét női főszereplőt, azaz az egypetéjű ikerpár mindkét tagját ugyanaz a színésznő, Stork Natasa játssza. Ami azért lehetséges, mert a film tulajdonképpen két részre oszlik.
Az első felében a radiológusként dolgozó, rendkívül magányos, épp országot és munkahelyet váltani készülő Adél mindennapjaiba nyerünk bepillantást, mégpedig úgy, hogy a modern technikának és egy dublőrnek köszönhetően egyébként az ikertestvére, Éva is megjelenik ugyan néha mellette a vásznon, de a legtöbbször csak telefonhangként van jelen. Az ikrek leggyakrabban így kommunikálnak egymással, ami lehetővé teszi, hogy Évát egyelőre Adél tükrében: az ő megítélése, reakciói fényében képzeljük el valamilyennek. Adél szemében elkényeztetett, budai úri villában, dúsgazdag férjjel és egy épp most született csecsemővel „rendelkező”, napjait céltalanul tengető személynek. Aki végképp nem érti az orvos nővére ambícióit, azt sem, hogy miért kéne a karrierjét Norvégiában folytatnia…
Mire azonban „hozzászoknánk” Adél nézőpontjához és mindennapi problémáihoz, aki épp az ország elhagyása előtt találkozik a darusként dolgozó, egyszerű, de annál kedvesebb fiúval, Ákossal, és életében először – a legrosszabbkor – szerelmes lesz, egy éles váltással – Éva felirattal – a film átvált a kisgyermekes anyuka mindennapjait láttató sztorivá.
Amiből kiderül: az, amilyennek Adél – és általa mi, nézők – gondoltunk Évát, az korántsincs úgy. Évának sokkal súlyosabbak a problémái, mint egy „holmi” szülés utáni depressziónak képzelt állapot. A gondjai elsősorban a férjével, Tomival (Szabó Máté) vannak, és épp ezek a súlyos problémák teszik lehetővé azt, hogy Évának is feltűnjön az egyébként a férje vállalkozásában dolgozó Ákos…
Érdekes módon, ha eddig egymás tükrében láttuk a két lány életét, a fiú érkezte mintegy tovább katalizálja ezt a tükörbe nézést. Ráadásul a fiú iránti, Adélban és Évában egyformán megképződött érzelem kapcsán érezzük először, hogy a lányok ikrek: nyilván más-más hiányt pótol, hiányállapotra utal Ákos jelenléte a két lány életében, de hogy ugyanaz a személy kell, illetve kéne nekik, sejteti, hogy mennyire „egy tőről fakadnak”. Hogy valahol tényleg ugyanolyanok, csak az élet egészen más vizekre evezte őket. És hogy egyébként az egymástól való eltávolodásuk számukra is félelmetes, és küzdenek is vele, rendesen…
Hogy a két, ikrekre valóban nem jellemző módon egymás életéből „kikopott” lány újra egymásra tud-e találni, vagy az Ákos kiváltotta érzelmeik örökre elszakítják őket egymástól, azt persze nem árulom el. Inkább a film minden egyes színművészének kiváló, plasztikus játékára hívnám fel a figyelmet, benne Stork Natasa megkettőzött állapotának unikális, ugyanakkor a rendezői koncepció által tökéletesre csiszolt természetességére. Valamint az ikerlét egyfelől tragikus – mert állandó rivalizálásra késztető – jellegére, másfelől a fogantatástól számított, a felek közötti megszüntethetetlen szimbiózisból adódó szépségére, amely jellemzőket a film a sztorin keresztül a szerves részévé képes tenni.
Rétegfilm Szilágyi Fanni alkotása. Nem szokványosan szórakoztató, elgondolkodtató történet, hanem unikálisan az. De akinek szeme, füle van rá, azt a székhez szögezi, az biztos. A filmet a debreceni Apolló mozi vetíti.
Gyürky Katalin
Hozzászólások