Mi kellett ahhoz, hogy Debrecenben mára nemzetközi szinten is jegyzett vívósport legyen? Milyen buktatók voltak az úton és, hogyan lehetett leküzdeni azokat? Battai Sugár sosnowieci junior világkupagyőzelmét követően beszélgetett a debrecenivivok.hu az edzővel, Dávid Lászlóval az Interfencing Debrecen SC megalakulásáról, jelenéről és jövőjéről.
Felsorolni is nehéz az utóbbi időben elért eredményeket, én most mégis erre kérlek. Melyek azok, amikre a legbüszkébb vagy, amelyek korábban csak álomnak tűntek a cívisvárosi vívósportban, és amik nemzetközi szinten is jegyzetté tették klubot?
Az élre természetesen az olimpiai csapat kvalifikáció és a Tokióban megszerzett 8. hely kívánkozik. Ezen felül junior és felnőtt szinten megnyert Európa- és világbajnoki érmek, valamint világkupa érmek és helyezések azok, amelyek mindenki számára egyértelművé teszik, hogy klubunkban milyen magas szintű szakmai munka folyik. A nemzetközi eredményesség tekintetében még nem annyira mérvadó a kadet (U17) korosztály. Az ott megszerzett eredmények inkább egy-egy sportoló tehetségét jelzik, de onnan még nagyon hosszú út és sok elvégzett munka vezet a junior és felnőtt szintű nemzetközi eredményességig.
Sokan kérdezték már tőlem, hogy miért az Interfencing Debrecen Sport Clubot választottátok névnek.
Már 2017-es indulásunknál hangsúlyozni szerettük volna, hogy esetünkben a nemzetközi szint elérése az egyetlen opció. Az Interfencing nevet az International Fencing Academy (Nemzetközi Vívó Akadémia) rövidítéséből alkottuk meg. Jóbarátom, Patócs Ákos, a TFSE vívómestere volt a “keresztapa”, ezen a néven vele együtt csináltuk ugyanis a nyári nemzetközi edzőtáborainkat. Fontosnak tartottuk ugyanakkor hangsúlyozni a cívis gyökereinket, így alkottuk meg az Interfencing Debrecen SC-t.
Miért kellett Debrecenben új egyesületet alakítani?
Ez számomra már egy régen lezárt történet. Legyen elég annyi, hogy az alapító tagok saját pénzüket nem kímélve szerezték be a vívófelszereléseket, amik az induláshoz kellettek. Béreltünk egy termet és bíztunk a saját szaktudásunkban. Elsődleges cél az volt, hogy legyen hol vívnunk. Ezt elsősorban tornatermekben oldottuk meg. Hogy nem tévedtünk nagyot, azt az elmúlt több mint 4 év eredményessége igazolja. Ha minden jól megy, jövőre már terem gondjaink sem lesznek. Az olimpiai kvalifikáció olyan erőket mozdított meg a városban, amiről korábban csak álmodni mertünk. Amikor tudok bővebb infokat, ígérem tájékoztatni fogjuk a közvéleményt.
Terem gondok közepette jutottatok ki az olimpiára, és készültetek fel arra. Tényleg két folyosón készültetek? Hogyan lehetséges ez?
A pandémia kezdetekor minden bezárt. A helyi vívótermet, annak üzemeltetőivel támadt konfliktusom miatt nem használhattuk, így kellett valami megoldás. Egy nonprofit egyesület sietett a segítségünkre. Két 16×3,5 méteres folyosót “rendeztünk” be vívóteremnek, ahol közel egy évet dolgoztunk és ahonnan az olimpiai kvalifikációt is sikerrel vívtuk ki. Nagyon hálásak vagyunk mind a mai napig nekik, ha ők nincsenek, lehúzhattuk volna a rolót.
Hogy érintette ez a sportolókat, edzőket?
Voltak olyanok, akik nem vállalták a nehézségeket és eligazoltak, vagy abbahagyták a vívást. Akik maradtak, azok közt olyan szoros kapcsolat alakult ki, amilyet edzői pályafutásom során korábban nem tapasztaltam. Mára ők alkotják a csapatunk magját. Magyar szinten már a versenyek esélyeseinek számítanak, és többen megmutatták magukat nemzetközi mezőnyben is. Legutóbb a junior világkupán 5 versenyzőnk indulhatott. Erre vagyok talán a legbüszkébb.
Kifejtenéd?
Egy klub erejét nem az határozza meg, hogy egy vagy – jobb esetben – két kiemelkedő tehetség mit tud elérni időszakosan, hanem a hátországban elvégzett munka. Nálunk 6-8 olyan kardvívó van jelenleg, akik bármikor képesek versenyt nyerni. Egy csapatként dolgozva, egymást segítve érünk el évről évre egyre jobb eredményeket. Ennek egyik mérvadó mutatója az egyesületi pontverseny, ahol az elmúlt évben mi lettünk a legeredményesebbek vidékről. A sors iróniája, hogy két folyosóról sikerült sporttörténelmet írnunk.
A magyarországi példa azt mutatja, hogy a tehetséges vidéki sportolók gyakran Budapesten folytatják pályafutásukat, főként a kedvezőbb infrastrukturális lehetőségek miatt. Mi kell ahhoz, hogy Debrecen hosszú távon is büszke lehessen a vívásra, hogy az Interfencing tehetségei itt folytassák karrierjüket?
Egy modern terem mindenképpen, de mint korábban már kifejtettem ez ügyben nagyon pozitív folyamatok indultak be. A szakemberek helyben tartása, illetve a szakmai gárda megerősítése is fontos. Jelenleg lokálpatrióta edzőink vannak, akik a cívis vívósport szeretete miatt maradnak Debrecenben. Sokan közülük hobbiból csinálják az oktatást, de akadnak olyanok is, akik jó pénzért külföldre mennek dolgozni. Az eredményesség és finanszírozás tekintetében jelenleg csak én számítok professzionális edzőnek Hajdú-Bihar megyében. És jól tudom, hogy egy fecske csak nagy ritkán képes nyarat csinálni.
Miért ilyen fontos a vívásban az edző szerepe?
A vívás küzdősport, ahol az oktatás egyik legfontosabb eleme az edzővel végzett egyéni foglalkozás, az iskolázás. Ha a vívóedző nem megfelelően képzett, akkor korlátozni fogja a tanítványa fejlődésének a lehetőségeit, és így a vívó nem érheti el a tehetségének megfelelő szintet. Az edző más mesterekkel végzett munkával természetesen fejlesztheti képességeit, ahogy én is teszem. A helyi amatőr edzőknek már többször felajánlottam a segítségem is. Nem sokan kértek belőle.
Mi erről a véleményed?
Kezdetben nagyon bántott, hogy a saját közegem nem ismeri el tanítványaim eredményeit. Le kellett ezt zárnom magamban. Mára úgy vagyok vele, hogy nem akarom mindenáron megváltani a világot, csak professzionálisan szeretném végezni a munkám. Ha valaki jön, annak megpróbálok segíteni – ahogy nekem is önzetlenül segítenek jónevű mesterek. Ha nem kell a tudásom, akkor nem kell. A lényeg, hogy úgy tudjak tükörbe nézni, hogy én mindent elkövettem a tanítványaimért. Nem az én tudatlanságomon múlt az esetleges sikertelenség. Van egy fiatal edző a teremben, akivel gyakran beszélgetünk az oktatás módszertanról. A múltkor azt mondta, hogy úgy érzi, nem tud semmit. Erre azt válaszoltam neki, hogy elindult az edzővé válás útján. A tudás ugyanis a nemtudás felismerésével kezdődik.
Az eredményeken túl mi különböztet meg titeket más egyesületektől?
Nagyon sok minden. De szakmailag talán abban tudom érzékeltetni a legnagyobb különbséget, hogy a mi vívásoktatásunk hosszú távon fogalmaz meg célokat. Egyaránt elvárja a mestertől és a tanítványtól, hogy egész karrierje alatt képezze magát. Képesek vagyunk feláldozni a rövid távú eredményességet, és hiszünk benne, hogy a vívósport felnőttként jelent igazán jó szórakozást, a vívás művészetének megértéséhez ugyanis érni kell.
Zárásként egy kis játék. Ha lenne egy kívánságod, amit a mesebeli dzsinn teljesít, akkor mit kívánnál?
Az eredményekkel kapcsolatban biztos nem kívánnék, mert a munkában hiszek és nem a szerencsében. Ha jót és jól dolgozunk a tanítványokkal, akkor az mindenképpen megmutatkozik az eredményekben. Jobb csapatot sem kívánhatnék annál, mint akikkel most dolgozhatok, tehát ebbe sem szeretnék beavatkozni. Azt kívánnám, hogy mindenki, aki szeretné megismerni ezt a csodálatos sportágat, az értesüljön arról, hogy milyen erős a debreceni vívósport, és bátran jöjjön le a termünkbe.
Forrás: Interfencing Debrecen SC/U.Á.
Fotó: debrecenivivok.hu
Hozzászólások