Meghökkentő párbeszédnek voltam elszenvedője a minap a postán. A meghökkentő nem az, hogy ezt meg azt ajánlanak nekünk, hanem talán az, hogy lassacskán valódi tűréspróba egy levélfeladás is.
Íme:
-Kezét csókolom!
-Jó napot kívánok!
(A fickó átadja a csekkeket)
-Készpénzzel vagy kártyával szeretne fizetni?
-Készpénzzel.
-Folyószámlát ajánlhatok önnek? Remek…
-Köszönöm, nem.
-De három hónapig ingyenes a számlavezetés és utána is…
-Nagyon kedves, de nem kérem, köszönöm.
-Sorsjegyet esetleg ajánlhatok? Kipróbálja a szerencséjét?
-Köszönöm, nem kérek, nem foglalkozom szerencsejátékokkal.
-Lakásbiztosítást is tudok önnek kínálni. Rendkívül kedvező…
-Köszönöm, de ez most nem aktuális.
(Öltönyös úr meredten figyeli a párbeszédet a pult mögül. Tekintete elárulja, tudja, hogy tekintélyt csakis öltönnyel és nyakkendővel, szigorú tekintettel lehet kivívni.)
-Ha nálunk köti lakásbiztosítását, most egy kávéfőzőt is nyerhet.
-Köszönöm, de nem kávézom.
-Nahát! Hát semmit nem csinál az ügyfél, ami káros?
-Dehogynem hölgyem. Dolgozom, mint egy állat, hogy ki tudjam fizetni ezeket a csekkeket.
-Rendkívül kedvező feltételekkel kínálunk személyi hitelt, már…
-Köszönöm, ott azért még nem tartunk.
-Akkor kalkulálhatok önnek egy hitelt?
-Nem bazdmeg, semmit nem kérek, csak a kurva csekkjeimet jöttem befizetni. Kapd be!
Nos, ilyesfélét is lehet mostanában hallani. Tragédia.
KB
Hozzászólások