Ma hajnalban, 72 esztendős korában elhunyt az olimpiai, világ- és Európa-bajnok dr. Csapó Gábor, olvasható a Magyar Vízilabda Szövetség (MVLSZ) honlapján.
Dr. Csapó Gábort a Magyar Vízilabda Szövetség a saját halottjának tekinti.
„Egy újabb legendát veszítettünk el, aki nem csupán azokban a csapatokban számított kiemelkedő játékosnak, amelyekben játszott, de aki egyéniségével, tudásával, karizmájával meghatározó módon formálta is a sportágat. Ő egyike azoknak, akik miatt a magyar vízilabda azt a súlyt képviselheti a magyar sportban, sőt, a világ sportjában, amit képvisel, hogy folyamatosan a legjobbak közé tartozik, hogy megkerülhetetlen tényező”
idézte az oldal Madaras Norbertet, az MVLSZ elnökét.
Csapó Gáborra a november 30-án, szerdán 20 órakor kezdődő A-Híd VasasPlaket-Crvena Zvezda Eurokupa-meccs előtt csendes gyertyagyújtással emlékezhetünk a Komjádi-uszodánál.
A magyar vízilabda egyik legendája hagyott itt bennünket, aki játékosként és edzőként is meghatározó alakja volt a sportágnak. A hetvenes évek aranykorában a válogatott abszolút kulcsemberének számított, és rendíthetetlen oszlopa a Bajnokcsapatok Európa Kupáját, Kupagyőztesek Európa Kupáját és bajnokságok sorozatát nyerő Vasasnak.
A pólós história egyik ikonikus mozzanata, ahogy annak idején a másodosztályú Szegedből – ahol épp jogi tanulmányait végezte – meghívta a válogatottba a szövetségi kapitány, Gyarmati Dezső, hogy aztán a Dudi becenévre hallgató szőke óriás teljesen ismeretlenül, az első FINA Világbajnokság sorsdöntő, szovjetek elleni mérkőzésén három gólt lőjön 1973-ban, Belgrádban, ami egy 5-4-re megnyert összecsapáson legalábbis meghatározó teljesítménynek számított.
Ha csak a nagy viadalokat vesszük, az 1976-ban, Montrealban olimpiát nyerő, 1974-ben és 1977-ben Európa-bajnok, 1979-ben Világkupa-győztes, plusz 1975-ben és ‘78-ban vb-ezüstérmes, végül 1980-ban, Moszkvában olimpiai bronzérmes magyar csapat félelmetes menetelést mutatott be ebben az időszakban.
És hasonló volt a helyzet a hazai vizeken is: a Csapó-Faragó kettős által fémjelzett, és Dudi szerint minden idők legempatikusabb edzője, Rusorán Péter által vezetett Vasas 1975 és 1984 között tízből csak egyszer, 1978-ban nem vitte el az aranyérmet, 1979-ben. 1984-ben megnyerte a Bajnokcsapatok Európa Kupáját is. A többszörös gólkirály 1985-ben egy KEK-győzelemmel búcsúzott el a piros-kékektől, mielőtt Olaszországba igazolt.
Még ekkoriban is részese volt néhány szebb menetelésnek, így az 1982-es vb-ezüstnek és az 1983-as Eb-második helynek – a válogatottól aztán a nem túl szép emlékű, 1986-os madridi vb-n köszönt el, és hamarosan klubszinten is felhagyott a játékkal.
Előbb Szicíliában, majd 1991-től itthon, a Vasasban lett vezetőedző, együttesét 1992-ben bajnoki döntőig vezette, később Faragó Tamással indított pólósulit, hogy aztán 2003-ban még egyszer, utoljára feltűnjön a medenceparton, amikor egy idényen át a Fradi pólósait irányította.
Sokáig jogászként dolgozott, de az utolsó két évtizedben már sokkal kevesebbet láttuk az uszodában – a Hélia szállóban viszont bármikor meg lehetett találni, ahol a szaunában vagy a kártyaasztalnál bárkivel szívesen beszélgetett bármiről, így vízilabdáról és futballról is; igazi egyéniség volt, karakteres véleménnyel és elronthatatlan jókedéllyel.
Forrás: Magyar Vízilabda Szövetség
Hozzászólások