Legyek másztak az arcán, de már el sem hessegette azokat, úgyis visszaszálltak beesett, verejtéktől csillogó fekete arcára. Csontsovány testét mélyen a combjai közé leengedve guggolt a csenevész fa árnyékában. Napok óta nem evett semmit, de nem akart elmozdulni a helyéről, mert itt legalább volt egy zavaros vizű apró, a kiszáradás szélén álló keskeny folyó, így szomjhaláltól egyelőre nem kellett tartania.
Bámult az előtte elterülő végtelen, forró levegőt okádó tájra, hátha feltűnik valamilyen állat, amit megölhet és lakmározhat a húsából, de semmilyen élőlény feltűnése nem törte meg a mozdulatlanságot.
Ekkor váratlanul a fejére pottyant valami, majd még egy apró ütést érzet a koponyáján: két túlérett imbe hullott le a fáról, melyeket észre sem vett eddig. Rögtön rávettette magát a gyümölcsre, héjastól kezdte falni.
Az égből aláhullott eledel valamelyest enyhített kínzó éhségén. Elsétált az inkább pocsolyának mondható csörgedező vízhez, és mint a gazellák, nyújtott nyakkal fölé hajolt, úgy szürcsölte a koszos vizet. Megmosta benne az arcát is, és felnézett az égre. Boldogságot érzett.
×××××
Hazaért a hosszú, fárasztó irodai munka után. Aznap tárgyalás tárgyalást követett, elintézésre ácsingózó telefonhívások és megírandó e-mailek várták még ízlésesen berendezett, komfortos lakásában.
Levette elegáns bőrcipőjét, meglazította nyakkendőjét és elheveredett a kanapén. Fásult mozdulattal a távirányítóért nyúlt, bekapcsolta a tévét, de nem tudta lekötni figyelmét a sugárzott kvízműsor.
Följebb tekerte a klímát, kellemes hűvös árasztotta el a szobát, kisétált a fürdőszobába, megmosta az arcát. Visszament, a hűtőből kivette az olasz sonkával és sárgadinnyével megspékelt szendvicsét, töltött magának egy pohár viszkit, a jegek halkan muzsikálva koccantak a kristály falához.
Lehuppanva a kanapéra ivott egy kortyot a füstös ízű szeszből, nagyot harapott a szendvicsbe, de nem esett jól neki az étel. Nem volt étvágya, mióta Rebeka, a volt barátnője elhagyta.
„Soha nem leszek már boldog” – gondolta, miközben kelletlenül forgatta a falatot a szájában.
(Tamás Nándor)
Az Élelmezési Világnap
Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete, a FAO Rómában ülésező konferenciája 1979-ben magyar határozati javaslat alapján nyilvánította Élelmezési Világnappá október 16-át. A világnap célja, hogy mozgósítsa a kormányokat és a közvéleményt az emberiség nagy részét sújtó élelmezési gondok orvoslására.
(vilagnap.com)
Hozzászólások