Nyolcvanegy éves korában hétfőn elhunyt Mészöly Kálmán 61-szeres válogatott labdarúgó, aki szövetségi kapitányként három időszakban irányította a magyar nemzeti együttest.
A legendás játékos haláláról a család tájékoztatta az MTI-t.
A Szőke Sziklaként ismert egykori középhátvédről november elején írta többek között egykori klubja, a Vasas, hogy a János Kórház belgyógyászati osztályára került, ahol tüdőgyulladás, keringési rendellenesség és fertőzés miatt szorult kezelésre. Az egykori labdarúgó ezt követően megfertőződött a koronavírussal is.
Mészöly Kálmán – aki teljes játékospályafutása során, 1959 és 1972 között a Vasasban futballozott – az 1964-es Európa-bajnokságon bronzérmes lett a magyar együttessel, tagja volt az 1962-es és 1966-os világbajnokságon negyeddöntős válogatottnak, klubcsapatával négy bajnoki cím mellett (1961, 1962, 1965, 1966), három Közép-Európai Kupát (1962, 1965, 1970) nyert, 1962-ben pedig idehaza az év labdarúgójává választották. Szövetségi kapitányként 1982-ben kivezette a válogatottat a spanyolországi világbajnokságra.
Játékosként 61-szer lépett pályára a magyar válogatottban, melyet edzőként 1980 és 1983, 1990 és 1991, illetve 1994 és 1995 között összesen 61 mérkőzésen irányított.
A Magyar Labdarúgó Szövetség 2018 januárjában életműdíjjal ismerte el pályafutását.
Halálhírére reagáltak az egykori játékosok a Nemzeti Sportnak.
Kiss László, a Vasas 33-szoros válogatott csatára: „Kovács Ferenc hívott a Vasashoz, de Mészöly Kálmán volt az edző, amikor a katonaság után megérkeztem a Fáy utcába. Egyetlen edzőmeccsen nézett meg, azután betett a kezdőbe a hétvégén, és sohasem ültem mellette a kispadon csereként – az én futballéletemben nem volt egyetlen edzőm sem, aki ennyire bízott volna bennem. A nemzeti csapatban sem nála debütáltam, nem is nála fejeztem be, de messze a legtöbb mérkőzésemet akkor játszhattam, amikor ő volt a kapitány. Ösztönös, érzelmekkel teli ember volt, ebben rejlett az ereje, emiatt lehetett nagyon szeretni.”
Komjáti András, a Vasas egyszeres válogatott védője: „Amikor a Vasashoz kerültem, sokat segített a beilleszkedésben, jó viszonyt ápoltunk egymással. Az utolsó, személyes emlékem róla, amikor a könyvét dedikálta nekem: azt írta, hogy játékostársamnak, szeretettel. Erre büszke voltam, jólesett. Nagyszerű futballista volt, korának meghatározó alakja. Sajnálom, hogy itthagyott minket…”
Garaba Imre, a Bp. Honvéd 82-szeres válogatott védője: „A példaképem volt, nem is lehetett másként: édesapám kiskölyök koromban állandóan azt mondogatta, fejelj úgy, mint Mészöly Kálmán, legyél olyan kemény, mint Mészöly Kálmán – sohasem hittem volna, hogy valaha a játékosa lehetek. Hozzá hasonlítottak, és azt éreztem, ezt nem bánja. Volt a norvégok elleni híres mérkőzés, amelyen a filmet forgatták róla, és nagyon csúnyán kiabált velem, de ezért sohasem haragudtam, a meccs hevében történt, ha találkoztunk, mindig megölelgettük egymást, nevettünk ezen is. Emlékszem, ha hibáztam, nem szidott le, biztatott, gyerünk tovább, van ilyen, csináld, nem bántott, szeretett, azt hiszem. Vasárnap este, a görögök elleni meccsen találkoztam a fiával, kérdeztem Gézát, apu hogy van… Mélységesen le vagyok sújtva.”
(MTI/HP)
Hozzászólások