Hiába gondolnák másként a tőlem jóval fiatalabbak, igen, én mégis szerencsés vagyok, hogy – noha a Lokinak rúgta az első gólját az első NB I-es meccsén – láttam Lisztes Krisztiánt futballozni, és Isten kegyelméből megértem azt is, hogy nyomon követhetem 17 éves fiának első lépéseit az első osztályban, aki nem csak a nevét, a tehetségét is örökölni látszik édesapjának.
A Vasas ellen a 80. percben bemutatott szlalomban, és a jobbal a jobb alsóba „lehúzott” góljában láttam az apját, mondjuk ki: a kis Lisztes Krisztián időkerékbe ültetett. Sokat gondolkodtam azon, vakarva tar koponyámat, hogy vajh, a tizenpár milliót kereső, számomra megjegyezhetetlen nevű átutazó légiósok mikor vertek ilyen gólt.
Még mindig erről elmélkedtem, amikor nagyanyó – nem éppen Sokol, de gyártási idejét tekintve szinte az -, rádiójában az általam tisztelt Bánki Dodó azt taglalta, hogy amikor a Fradit kizárták az NB I-ből, az a rákosista időket idézte. És ebben teljesen igaza is lehet. De a Ferencvárossal való mai bánásmódot ismerve, zsebembe belenyúlva, keresztet vetettem a sportújságírás objektivitására.
Hozzászólások