A ma 123 esztendős labdarúgó-szövetség számos nagy futballsiker fölött bábáskodott, a teljesség igénye nélkül, például olimpiai bajnokságok, két világbajnoki ezüst, VVK-győzelem, Európa Kupa-diadal.
Ám a személyes emlékeimre támaszkodva, akkor ha azt hallom, MLSZ, nekem az első képként Szepesi György elnök ugrik be. No meg 1981. október 31., szombat este, magyar-norvég vb-selejtező, ha nyerünk kijutunk a spanyolországi világbajnokságra. Nyertünk, pár nappal később az Aranycsapat 12. játékosaként számon tartott sportriporter önfeledten nyilatkozott a rádióban. Ugyan már néztem focit hetvennyolcban is, de az argentínai vébé idején regnáló Kutas Istvánról csak évekkel később olvastam.
Szepesiről felsejlik előttem egy kép az 1984-es Képes Sportból: ingben és alsónadrágban készül beugrani a magyar válogatott rotterdami szállodájának úszómedencéjébe. Pár órával előtte 2-1-re vertük Gullitékat a saját pályájukon.
Naná, hogy kijutottunk Mexikóba, ahol a vb legnagyobb égését produkálva 6-0-ra kikaptunk a szovjetektől és kiestünk a csoportból. A népharag őt is és a szövetségi kapitány Mezey Györgyöt is elsodorta. Nagyjából itt ért véget az állandóság, legalábbis egy jó ideig.
A hét esztendőn át regnáló Szepesit egy vendéglátóipari üzletember, Somogyi Jenő váltotta. A pozíciót 1986-1988 között betöltő elnök válogatott ékköve a Magyarország-Lengyelország (5-3) volt. Détári csodagólja, és pár ezer néző a Népstadionban, sehová sem kijutva. Nihil.
Nyolcvankilencről kilencvennégyig Laczkó Mihály volt a presidente, és ahogyan az a rendszerváltozás után is jellemző volt, abszolút megosztó személyiségként ült a magyar foci ütött-kopott trónján. Tét nélküli (értsd: már matematikai esély sem maradt kijutnunk az 1990-es világbajnokságra) meccsen hazai 2-2 a spanyolok ellen, Pintér Attila(!) két góljával.
Következett Benkő László (olimpiai kvalifikáció, többek között a debreceni aranygeneráció ifjoncaival), újra Laczkó (magyar-jugó 1-7), majd a politikai csatározások főszereplője, Kovács Attila, akinek hivatali idejéből a hatalmi hadviselés százszorosan inkább eszembe jut, mint a meccsek.
A kissé színtelen-szagtalan Bozóky Imre meglehetősen hosszú időt töltött a posztján, 2006-ig egészen hét esztendőt. Őt Kisteleki István, ugyancsak megosztó személyisége és munkássága követett, majd 2010-ben eljött a máig is tartó Csányi Sándor-korszak. Más szelek fújnak azóta, a magyar foci három Eb-kijutást is produkált, a legutóbbi okán érdekeltként várhatjuk az idén júniusban induló Európa-bajnokságot. És bizakodva.
(1901. január 19-én alakult meg a Magyar Labdarúgók Szövetsége, mai nevén Magyar Labdarúgó Szövetség)
123 év elnökei
Jász Géza (1901–1902)
Rákosi Viktor (1902)
Banovits Kajetán (1903–1906)
Kárpáti Béla (1907–1909)
Szacelláry György (1909–1916)
Pallavicini György őrgróf (1916)
Füzesséry Zoltán dr. (1917–1919)
VIII. Oprée Rezső (1919–1922)
Friedrich István (1922–1923)
Shvoy Kálmán dr. (1924)
Dr. Csányi József és Tibor Lajos (1925)
Dréhr Imre (1925–1930)
Kray István báró (1930–1932)
Usetty Béla dr. (1932–1939)
Gidófalvy Pál dr. (1939–1944)
Becskó József (1945–1947)
Ries István dr. (1947–1950)
Barcs Sándor (1950–1963)
Hegyi Gyula (1964–1970)
Terpitkó András dr. (1970–1973)
Kutas István (1974–1978)
Szepesi György (1979–1986)
Somogyi Jenő (1986–1988)
Benkő László (1994–1996)
Laczkó Mihály dr. (1996–1998)
Kovács Attila (1998–1999)
Bozóky Imre dr. (1999–2006)
Kisteleki István (2006–2010)
Csányi Sándor (2010–)
Hozzászólások