Életemben nem gondoltam volna, hogy a sportot középpontba helyezve billentyűzetet ragadok. Tényleg nem, de most eljött a pillanat, s már meg is kell cáfolnom önmagam: ez a legkevésbé sem a sportról fog szólni.
Aztán jött a foci Eb. Az a foci Eb, melyre visszaemlékezve még most is kiráz a hideg. Láttunk, éreztünk, sírtunk, tomboltunk. Eldöntöttem, hogy igaz barátom, Tóth Csaba régi vágyának idén eleget teszek: végre elmegyek vele egy meccsre, s megnézem élőben Király Gábort, ahogyan a Haladás kapuját védi Debrecenben. Szurkolok a Lokinak, s tapsolok Királynak: nehéz ez, tudom.
Eljött a nap, az a szerda. Elkészültünk, felkészültünk, melegítettünk, fröccsöztünk, jókat nevettünk.
Jött a villamos, a „Loki-villamos”, piros-fehérben az utasok, idősebbek, fiatalok, magabiztosak, bizonytalanok: egy helyre mentünk, s egyet akartunk; már ezért is megérte elindulni.
A létesítmény gyönyörű és mesés helyen van. 22. századi stadion az erdő kellős közepén, a járda közepén életben hagyott fák tömkelege, lelátós, profi kocsma: a magamfajta csak néz felfelé és rázza a hideg: „Uramisten, én itt élek, ez az én városom!”
A meccs? Az most nekem mindegy volt. Az újdonság erejével hatott, láttam gyönyörű megmozdulásokat, de sajnos ezt a sportágat gólra játsszák, ha szépségverseny lett volna, akkor 3-1-re nyerünk, sajnos nem így lett, s nem láthattam Királyt sem.
A társaság? Hibátlan. Kiabáltunk a „béközépben”, mindent megtettünk, nem voltunk sokan, és 2000 ember bizony semminek tűnik egy 20 ezres stadionban. Iskolaigazgató, kisgyermek, családapa, mindenre csak k.anyázó drukker – volt ott békességben mindenféle ember.
Tanulság? Van. Jó a fröccs, remek érzés a stadionban, friss levegőn, magyarok, debreceniek közt lenni. Jó lett volna, ha többen vagyunk, ha sikerül félretenni a közhelyeket, miszerint "nincs csapat", "nincs foci", "szar a foci", szar a Loki."
Az összkép? Mint az első szex. Látszólag minden tökéletes, mégsem teljesen úgy sikerül, mint amire számítasz. Emlékként viszont beleborzongsz, hogy mennyire jó volt, a felsülés ellenére is.
Kopányi Balázs
Hozzászólások