Állt egy kisebb sor az icipici üzletben. Néhány öregasszony az oldalsó székeken tette a törvényt, fene se tudta eldönteni, hogy azok vásárolni jöttek oda, vagy pletykálni.
Az ácsorgás közepette 8:30 környékén belibbent az üzletbe egy fiatal hölgy, jól láthatóan áldott állapotban. Ezt a hölgyet kiszúrta a sorban jóval előrébb álló másik fiatal hölgy (nevezzük őt egyszerűen B-nek), aki mosolyogva integetett, odahívta magához a kismamát. Alig váltottak pár szót, mire a várandós fiatalasszony karját erősen, két csrepes újjával elkezdte bökdösni egy ellenszenves vénember, majd közölte a kismamával, hogy nem itt van a sor vége, s hogy menjen ki az üzletből.
A kismama persze higgadtan közölte, hogy semmiképp sem megy ki a boltból (miért is tenné???), majd B, a barátnője (aki már épp következett volna) kikérte azt az előre bezacskózott félkilós kenyeret, amiért a kismama munka előtt még beszaladt. A vénember legfeljebb 5 másodperccel várt többet, a kismama örült, a sor haladt, s még B is be tudott vásárolni azon túl, hogy segített várandós barátnőjén.
A sorban álló idősek, a vének tanácsa viszont nem kegyelmezett, nem voltak cukik, nem volta elnézők: drákói szigorral estek neki a két fiatalnak. A konkrét kifejezéseket nem idézném szó szerint, de a legenyhébb minőségjelző az volt, hogy „Jaj Istenem, olyan pofátlanok ezek a mai fiatalok.” (Mindezt persze azon öregasszonyok jegyezték meg, akik nem is álltak sorba, tudják, akik csak ülni ültek be a pékségbe.)
Nagyon helyesen szemberöhögték a sok károgót a hölgyek, majd távoztak, s ment minden a maga rendjén.
Ez a a mondat, miszerint „olyan pofátlanok a mai fiatalok”, szöget ütött a fejembe. Simán lehet ez a mondat igaz, sok esetben meg is állja a helyét. Ebben a szituációban viszont a vének viselkedtek minősíthetetlenül.
Érthetetlen ugyanis ez az irányukból érkező, mindent letaroló, nap mint nap megfigyelhető őrült sietség. Hova a picsába sietnek annyira, hogy alkalomadtán a 60 feletti édesanyámmal együtt úgy vágnak elénk a sorban, úgy hajítanak félre minket, mint mozdony a Trabantot. Hol marad ilyenkor az általuk olyannyira elvárt és hiányolt türelem? Miért kell ilyen csúf módon viselkedni 5-10 másodperc plusz várakozás miatt? Hol marad a hölgyek, főleg a kismamák iránti férfiúi tisztelet, az udvariasság halovány nyoma? Vagy az csak fiatalon kötelező? Kinek és milyen alapon jár ki a tisztelet? A hőbörgő véneknek, és/vagy a dolgozni kényszerülő kismamának? Valóban megváltozott a világ. Az öregeink is. (Kivételek persze mindkét táborban akadnak…)
KB
Hozzászólások