Egy security-jelmezbe öltözött férfi, aki hangosan ránk is köszön: Jó reggelt kívánok! Kedvesen viszonoztuk köszönését, elvégre praktikus okokból sem voltunk beb.szva, nem akartunk lopni, s még csak szexelni sem a szutykos, szappan nélküli, qrvabüdös budiban.
Becsípődött, túlterhelt derekú kedvesem fellép pocakjával az első lépcsőfokra, majd a szekus Rém megkérdezi, hogy hová megyünk?
Válaszom: 7 órára laborvizsgálatra sietünk a második emeletre.
Válasza 6 óra 43-kor: 6:45-től lehet csak bejönni, előtte nem.
Várandós feleségem csalódottan visszalép az első lépcsőfokról (megszoktuk már, a múltkor egy egyetlen perccel lejárt parkolójegy miatt büntette hatezerre a cívisvárosi családbarát rendszer egyik réme), megállunk a lábtörlő környékén. Bevallom, tényleg nem akartunk kilépni az utcára a hideg szélben.
A Rém azonban mérges lett, amiért az ajtón belül álltunk meg, s ránk is kiabált 6:44-kor: „Uram, nem érti meg, hogy nem lehet bejönni? Egyébként is rossz helyen áll, ott csekkolnak be a dolgozók! (Mondjuk nem a reptérre készültünk, de ez teljesen lényegtelen. Ha csekkolnak, akkor csekkoljanak. Bizonyára ebben a beteg világban erre veri valaki/mármint kártyát a falhoz/, hogy ki, s mikor érkezik a munkahelyére.)
Mondatának végét szinte meg sem vártuk. Megfogtam a feleségem hideg ujjperceit, megmondtam az őrnek, hogy „oké, rendben, máris kiviszem a 36 hetes, veszélyeztetett terhes feleségem a hideg szélre”. Aztán valamikor visszamentünk. Akkor, amikor már álltunk odakinn vagy 2-3-4-5-6 percet (ki tudja, nála mikor van bűvös háromnegyed hét…).
Visszamentünk 6:48 körül, s amikor meglátott a Rém, akkor már nem köszönt, csak fülét-farkát behúzva bebújt a lyukába, mint a seprűvel jól elvert kutya.
Jól tette mindezt, mert kutya volt, embertelen kutya. De még nagyobb kutya, aki ilyen embertelenül tartat be vele embertelen szabályokat. A legkutyább kutya az, aki a legelemibb emberséget mellőzve kihajít egy 36 hetes terhes, ártani kicsit sem akaró lányt a hajnali hideg szélre. Nem akarok én ennek a kutyául (sem) viselkedő, teljhatalmú Rémnek semmi rosszat. Tényleg nem venném a lelkemre, ha letolnák a főnökei. Vélhetőleg ma reggel élte át élete eddigi legnagyobb ejakulációját, s szívből azt kívánom, sose legyen nagyobban része. Egy kérdés azonban számomra még megválaszolatlan: nem maradt már egy fikarcnyi emberség sem ebben a beteg, embertelen, kutya világban?
KB
Hozzászólások