Meg kell magyaráznom, hogy miért mentem el? Mert érdekelt.
Szabó Kimmel Tamás szerintem az egyik legtehetségesebb fiatal színész, amit a Pappa Pia Tomijaként is bebizonyított. Nagyon élte a rosszfiú szerepet és nem gondolnám, hogy lehetett volna nála jobbat választani. Most, hogy a színészekkel kezdtem a filmről alkotott véleményemet a többi színészt is sorra veszem.
Itt van például Nagy Feró – na ő pont nem színész – így nem is véleményezem. Annyit azért megjegyeznék, hogy huszonévesen nem hittem volna, hogy látom Ferót ilyen rock-ikonhoz méltatlan szerepben. Stohl Andrásról írtak már hideget-meleget, de azt leszögezem, hogy a profizmusa vagy a tehetsége, vagy mindkettő olyan magasságokba emeli a játékát, amivel szerintem nem lehet versenyre kelni. Egyszerűen zseniális. Egy valami hiányzott Stohltól, egy őt is megillető zeneszám. Amin mosolyogtam, az a névválasztás: Wizy, és ez hogy? Nem hajaz ez a sztori egy kicsit az elhíresült Vizoviczki László ügyeire? Csak halkan jegyzem meg, mintha ő is szórakozóhely tulajdonos lett volna. Ez eddig senkinek nem tűnt fel? Ez biztosan csak egy fatális véletlen. Bezzeg Vajna Timit mindenki felismerte az első percben a jetskin?! No de mit csodálkozok én ezen, hisz hamarosan jön a Viszkis rabló filmje. Ne lepődjünk meg, ha legközelebb Zuschlag János életének történetét követhetjük nyomon a filmvásznon (közpénzből).
De térjünk vissza a színészekhez. Volt egy srác, akire már korábban felfigyeltem a Miraculous: Katicabogár és Fekete Macska kalandjai főcímdalában, ő Kocsis Dénes, azóta is várom, hogy lássam felvillanni valamilyen rá szabott szerepben. Ez nem az volt, de legalább egy 20 másodpercre hallható volt a hangja!
No és a lányok! Mara – azaz Ostorházi Bernadett. Véleményem szerint nem ő volt a legjobb választás erre a szerepre, és nem azért mert nem jól játszik, hanem ebben a lányban több van, jóval több, mint amit itt meg tudott volna mutatni. Ebben a filmben azt kellett látnunk, hogy Mara és Tomi szerelmesek, és én elhittem nekik, hogy odáig vannak egymásért. Nekem tőlük ennyi elég is volt. Mara húgát alakító Kováts Vera viszont 10-es. Imádtam minden jelenetben.
A filmről:
Olvastam én is a sok lehúzó kritikát, vagy a feministák rosszalló véleményét, miszerint: „Elkeserítő, hogy a film főgonoszának (akit Stohl András alakít) rendszeres szexista megnyilvánulásai mennyire reflexió nélkül maradnak. Még ha épp azért szexista is, hogy negatív színben tűnjön fel, pontosan tudjuk, hogy a közönség egy része milyen élvezettel bólogat majd neki, milyen remekül szórakozik majd kulturálatlan, elmaradott, primitív megnyilvánulásain – amit senki sem tesz helyre a filmben.” (WMN Gyárfás Dorka) Mindezzel egyet tudok érteni, hisz az a fenékmustra vagy az arcról nem, de a hátsó feléről megismerjük a lányokat poén szerintem is gusztustalan, nálam is kiverte a biztosítékot. Azt is szeretném tudni, hogy Klárikának végül segítettek kikászálódni a vízből vagy még mindig a Dunában van? Az ilyen jelenetek, filmek nem sok jót sejtetnek, az tisztán látszik, hogy közpénzből nem a társadalmunk ez irányú formálását tűzték ki célul a döntéshozók.
Ettől függetlenül éreztem az öniróniát a Wizy szerepében, aki melegként játssza a machót, az alfahímet. Némi disszonanciát vélek felfedezni, és nem is tudom komolyan venni, és haragudni sem tudok érte. Ez egy viszonylag egyszerű film, nem egy pszicho-dráma, ahol társadalmi problémákat akarnak megoldani. Minden mintha le lenne butítva benne, olyan filteres az egész.
Amiért szerintem titkon sokaknak ütemre mozog a lába egy-egy zeneszám alatt, az azért van, mert mindenkinek társul valamilyen emléke ezekhez a dalokhoz. Nekem kifejezetten üdítő volt a számok zenei újragondolása. Nagy taps Rakonczai Viktornak. Csupán egy aprócska személyes megjegyzésem volna: bár a Kis Grofó szám kultikussá vált, én azt nem biztos, hogy beletettem volna. No de ez is jól fémjelzi a megcélozni kívánt közönséget. Ebben az egy számban (dalnak szándékosan nem nevezem) benne van minden, amilyennek ezt a filmet szánták.
Szóval pozitívumok- negatívumok bőven fellelhetők ebben a filmben, azt biztosan nem lehet elvitatni tőle, hogy hatással van ránk. Amikor Tomi elkezdte énekelni, hogy „Ne kérd, hogy ígérjem meg azt, amit nem tudok..” hát bevallom lejjebb csúsztam a mozi széken és lehunytam a szemem.
Összességében az a film szerintem nem rossz. Kövezzenek meg, de nekem tetszett. Lehetett volna, szebben, jobban, máshogyan, másokkal, de nekem így is tetszett. Kikapcsolódtam, és azt láttam, ami értékelendő, hogy bár olyan, amilyen, de semmivel nem akar több lenni, mint ami.
Papp Csilla