Mindig is úgy gondoltam, hogy a Woody Allen-művészet népszerűségének titka a jó értelemben véve könnyen emészthetőségében rejlik. Mert amíg kétségtelenül nem hiányzik a filmjeiből az intellektuális töltet – erre a legjobb példa a Match Point című alkotása, amelyet két Dosztojevszkij-mű, a Bűn és bűnhődés, valamint A játékos motívumaival pakol tele -, addig a „vesszőparipáját”, az emberi kapcsolatok buktatóit a sajátos humorából fakadóan is annyira mindenki számára érthetően, átláthatóan ábrázolja, hogy azt érezzük, mindez velünk is bármikor megtörténhet.
Ugyanez jellemzi – a főhős, az irodalmár és író Gabe Roth személye miatt még az orosz irodalmi allúziók meglétének szintjén is – a Férjek és feleségek című, 1992-ben készült alkotását is, amelyet az Orlai Produkciós Iroda Szabó Máté rendezésében színdarab formájában dolgozott fel, s amelyet a Főnix Rendezvényszervező Kft. jóvoltából 2019. november 10-én, az Őszi Fesztivál keretében Debrecen közönsége is megtekinthetett.
A két baráti házaspár életét láttató történet ugyanis tökéletesen összefoglalja a már megélt vagy épp megélendő élethelyzete miatt mindenki számára ismerős „korszakokat”, amelyek egy párkapcsolatban vagy egy házasságban lehetségesek. A film abba a szituációba csöppenti bele a nézőt, amikor a kétgyermekes, régóta házas Sally és Jack egy vacsorameghívás alkalmával bejelenti a másik, baráti házaspárnak, hogy ők bizony szétmennek, mert „meg akarják próbálni egy kicsit külön”. A másik pár, Judyék „elvileg” még működnek, de aki jártas a Woody Allen-féle csavarokban, az tudja, hogy ez se sokáig marad így…
Ugyanezzel az alapszituációval indít az Orlai Produkciós Iroda adaptációja is. Egy film színpadra vitele legalább két szempontból jelent nehézséget a művészeknek: egyfelől, akik ismerik a filmet, azoknak kell valami újat mutatni, másfelől, akik nem ismerik, azokra is számítani kell, s a történetszálak tökéletes színpadi szövésével átadni az eredeti mondanivalót.
Azt gondolom, hogy az, hogy itt mindkettő sikerül az Orlai Produkciós Irodának, azt elsősorban a kiváló színészi játék teszi lehetővé. Ez már rögtön az első Woody Allen-féle csavarnál nyilvánvalóvá válik: amikor Sallyék (Járó Zsuzsa) bejelentik, hogy szétmennek, a Judyt alakító Radnay Csilla „olyan szinten” akad ki, hogy aki nem ismeri a történetet, azt gondolhatja, hogy azért, mert a két házaspár, azaz a négy ember között zajlik valami „játszma”, mondjuk, Judy a másik házaspár férfi tagjának, Jacknek (Pataki Ferenc) a szeretője. Hogy azután a történet persze ebből az egyértelműnek tűnő helyzetből teljesen másfelé kanyarodjon. Aki pedig ismeri a történetet, az Radnay játékából egy az egyben leveszi: a „kiakadás” amiatt van, mert bizony az ő író férjével kívülre tökéletesnek mutatott házassága is repedezik, s Judy a maguk lehetséges „forgatókönyvét” látja a baráti házaspár szétmenetelében…
S ha már a színészi játéknál tartok: mindenképpen ki szeretném emelni Radnay Csilla mellett a férjét játszó főhőst, a Gabe Roth-t alakító Ötvös András teljesítményét. Azért, mert ugyan hitelesen adja vissza ezt az egyébként szintén tipikus Woody Allen-féle figurát, mégis, visz bele némi kelet-közép-európai színezetet: „téblábolásából”, kevés önbizalmából fakadóan korántsem hisszük, hogy egy nagy amerikai egyetem elismert professzora, sokkal inkább azt gondoljuk róla, hogy valahol itt, a környékünkön tanít Turgenyevet, Tolsztojt, Dosztojevszkijt, na meg az angol irodalom gyöngyszemeit. S valahol ezen a tájon, így borzolja fel az egyébként nyugodtnak tűnő kedélyeit egy fiatal hallgató lány, Rain (Gombó Viola Lotti) elcsábításának a lehetősége… Amely lehetőség, ugye, ismét csak szimptómája annak, hogy a Judyval való házasságának befellegzett. Befellegzett, hisz Judy is másfelé kacsintgat: hiába ajánlja be az újra szingli Sallyt a kollégájának, Michaelnek (Nagy Dániel Viktor), csak idő kérdése, hogy bevallja önmagának: neki is tetszik a férfi. Sally és Jack szétmenése tehát egyfelől Judyék számára tükör: igen, ez fog veletek is hamarosan történni, másfelől a remekül szőtt szálak miatt mindenki számára az: a két házaspár sorsát végigkövetve egy kapcsolat valóban minden stációját láttatja, sőt, a Woody Allen-filmekben szintén gyakori narrátor/pszichológus (Hunyadi Máté) bevonásával az exekkel való együttélésbe is bepillantást nyújt, azaz, a mostani kapcsolatba korábbról hozott vélt vagy valós sérelmekből is fel-felcsillant némi tanulságot levonhatót.
Ugyanakkor, mivel egy színdarab technikailag, ugye, mégse lehet film, a Woody Allen-alkotásokra jellemző szimultán jeleneteket nyilván nem tudja ugyanúgy láttatni. Ugyanúgy nem, de hogy mégis érzékeljük, hogy legalábbis a házaspárok tagjainak a fejében egymással párhuzamosan mi zajlik, egyszer-kétszer egy-egy párbeszédbe időben csöppen be a harmadik fél, akiről épp szó van. Ezt a „sok agyban egyszerre történést” szolgálják a díszletet képező tologatható fehér falak. Az emberi játszmák újabb jelenetébe a fehér falak mögül mindig úgy érkezik a színre a következő „játékos”, mintha tudná, hallaná, amit korábban róla mondtak, s belépve azonnal reflektálni kíván, el szeretné mondani a saját verzióját. Ami azért kiváló megoldás, mert így egyetlen hiányzó elem nélkül összeáll az összes, a két házaspár kapcsolatában, vagy már a házasságon kívüli stációjában történő esemény a néző fejében. Az viszont kétségtelen, hogy azok számára, akik nem ismerik a történetet, az első, Juddy-féle „csőbe húzás” után ezek a stációk eléggé klisészerűen zajlanak, olyan „hollywoodi” módon követhetők, hogy már nem ér bennünket túl sok meglepetés azt illetően, hogy mi mindenbe fog még belecsöppenni ez a négy ember a párkapcsolati botladozásai során. De a sziporkázó színészi játék – például Ulmann Mónika buta Jackbarátnő-figurája, vagy egy gyors váltással az egyetemista lányát mindenben támogató anyája – annyira lenyűgöző, na meg a Woody Allen-filmek állandó „magyar hangja”, Kern András orgánumának a produkcióba hozatala annyira szívet melengető, hogy azt gondolom, ezek mindenkit kárpótolnak ezért az egyértelműségért.
Az alkotók:
Játszák: Ötvös András, Radnay Csilla, Járó Zsuzsa, Pataki Ferenc, Nagy Dániel Viktor, Ulmann Mónika, Gombó Viola Lotti, Ficzere Béla, Hunyadi Máté
Woody Allen forgatókönyvét színpadra alkalmazta: Zöldi Gergely
Díszlet-jelmez: Ondraschek Péter
Rendező: Szabó Máté
Producer: Orlai Tibor
Gyürky Katalin
Hozzászólások