Az újrainduló színházi élet nagy eseménye várható 2020. augusztus 26-án Debrecenben: a Nemzeti Színház és a Magyar Nemzeti Táncegyüttes közös produkciója, a Vidnyánszky Attilla rendezte Csíksomlyói passió érkezik a Főnix rendezvényszervező Közhasznú Nonprofit Kft. meghívására a cívisvárosba. A várható eseményről a Kft. 2020. június 22-én nagyszabású sajtótájékoztatót tartott.
A sajtónyilvános eseményt Szabó László, a Magyar Teátrumi Társaság titkára moderálta, aki először Debrecen város polgármesterét, Papp Lászlót kérte meg, hogy beszéljen arról, mit is jelent ez a produkció a város számára. Papp László elmondta: a Nemzeti Színház és a Jóisten kegyének tartja, hogy augusztus 26-án ezt az impozáns előadást Debrecenben is meg lehet majd tekinteni. Az esemény része lesz az augusztus 20-ai rendezvénysorozatnak, amelynek idén a másik legfontosabb programpontja egy Szent István-szobor felavatása lesz. A produkció Debrecenbe érkezése egyben az idei június 4-ei „fogadalomnak” is a része: mert amíg az előző 100 évünkben Trianon miatt nem sok jóval kecsegtette a sors a magyarságot, idén június 4-étől újabb száz év kezdődött, amelyben egyértelműen az örömnek kell a túlsúlyban lennie.
Bódor Edit, a Főnix Rendezvényszervező Kft. ügyvezetője visszamenőleg megemlékezett az idei ― a koronavírus-járvány miatt sajátosan megrendezett ― virágvasárnapi ünnepségre, amikor is a különböző egyházfők online mondták el az egyébként élőszóban, a városi séta során máskor élőben közölt gondolataikat, amelyeket rendkívül sokan követettek. A Csíksomlyói passió debreceni bemutatását szintén akkorra – a húsvéti ünnepkörhöz kapcsolódva – májusra tervezték, s most minden egyes résztvevő számára nagy öröm, hogy augusztusban végül mégis meg lehet valósítani a bemutatót. Az augusztus 26-ai időpont esőnapja augusztus 27-én lesz.
Ezt követően a produkció szerves részét képező Magyar Nemzeti Táncegyüttes mutatkozott be a Kölcsey Központ Báltermének a színpadán, hogy őket Vidnyánszky Attila, a Csíksomlyói passió rendezője kövesse a gondolataival. Tavaly a Nemzeti Színház a Körhinta című előadását hozta el a Nagyerdei Szabadtéri Színpadra, idén pedig azt a Csíksomlyói passiót, amelynek létezik egy, a Nemzeti Színház színpadára tervezett változata is, és létezik egy szabadtérre megálmodott verziója is. Így a debreceni szabadtéri előadás a harmadik ilyen a sorban: két évvel ezelőtt nem máshol, mint Csíksomlyón mutatták be a szabad ég alatt, mintegy 30 000 nézőnek a darabot, tavaly pedig az esztergomi Bazilika előtt. Ennek az „útnak” a folytatása, illetve következő állomása Debrecen, ahová a Kossuth-díjas rendező – mint azt elmondta – minidig hazatér picit. Az előadás – tudtuk meg a rendezőtől – három forrásból épült fel: a csíksomlyói iskoladrámákból, Szőcs Géza Passió című szövegéből és Berecz András népénekeiből. A Magyar Nemzeti Táncegyüttes jelenléte miatt egyenértékű benne a szó és a mozdulat, a mondanivaló és a tánc. S több ez, mint egy előadás: óriási felelősség volt egyáltalán hozzáfogni, mert tudták: a témája miatt a nagy-nagy történéseinken, eseményeinken fogják bemutatni. Ünnep történik az előadás végére, az összetartozás érzése járja át a teret. Ennek ellenére nincs belőle két egyforma előadás. S mivel mindig igyekeznek helyi színt is belevinni a darabba, Debrecenben a produkcióba bevonják a Debreceni Népi Együttes tagjait is.
Zsuráfszky Zoltán társrendező-koreográfus, a Magyar Nemzeti Táncegyüttes vezetője mindehhez azt tette hozzá, hogy mivel a ’70-es évektől ő is itt dolgozott Debrecenben a Hajdú Táncegyüttessel, ő is kicsit mindig hazajön a cívisvárosba. S most rendkívül boldog, hogy egy ilyen nagyszabású, a táncosok szívét-lelkét is teljesen átjáró darabbal érkezhet ide ismét.
A sajtótájékoztatón jelen voltak a debreceni vallási felekezetek vezetői is. Fekete Károly a református közösség vezetőjeként hangsúlyozta: ajándék ez a darab a városnak, amelyet azonban egy másik ajándékozás megelőzött: az, hogy Jézus Krisztust megkapta az emberiség. Így a megváltástörténet, a darab témája mindig aktuális. A produkció azért is fontos, mert az üdvtörténet előképeit is felvázolja, s nagy „áthallásokkal” él, amelyekben komoly emberi üzenetek szólalnak meg.
Kocsis Fülöp érsek-metropolita rámutatott: az előadás során újra ráébredhetünk arra, hogy kinek is köszönhetünk mindent, s ennek átélésére a darab műfaja, a misztériumjáték a legalkalmasabb, amely, amióta mint műfaj létezik, mindig bevonta a nézőket is a produkcióba. S itt ez szintén meg fog történni, a nézők egyfajta alkotóivá is válnak az azonosulásukkal, az átélésükkel a darabnak.
Palánki Ferenc megyéspüspök kiemelte: ez a történet nem egy történet, hanem „a” történet, amely egy kertben, a bűnbeeséssel kezdődött, és egy másik kertben ért elvileg véget, ahol Jézust eltemették. De tudjuk, hogy csak elméletben ért véget, hisz Jézus feltámadt… Az ember életének legnagyobb problémája, hogy miért is kell meghalnunk, de Jézus megmutatja nekünk, hogy ha meghalunk, akkor sem veszünk el. Ha vállaljuk a keresztet, vállaljuk életünk áldozatát a szeretet által, akkor ezzel új életet és új lehetőségeket kapunk.
Szabó László ezt követően ahhoz a három színészhez fordult, akik résztvevői az előadásnak. A balmazújvárosi származású Berettyán-fivérek közül Nándor, aki magát Jézust alakítja, elmondta: ezt a szerepet nagyon más játszani. Mert ez több mint egy szerep. Ő nem játéknak, hanem törekvésnek érzi ezt a feladatot, Krisztus felé való törekvésnek. A csíksomlyói és az esztergomi előadás előtt is megbetegedett, ami kezdetben nagyon zavarta, de aztán rájött, hogy talán épp ez az állapota segítette őt hozzá Krisztus szenvedéstörténetének színpadi ábrázolásához. Berettyán Sándor, aki a Tanítvány, azaz János és Máté apostol bőrébe bújik, elmondta: ő szintén végigkíséri és a végig is szenvedi a történetet, de az ő szerepe igazán a keresztre feszítés utáni pillanatban kezdődik, ekkor kezd el aktívan működni. S ez felelősség, annak a felelőssége, hogy a krisztusi minőséget tovább tudja vinni és közvetíteni tudja.
Szabó Sebestyén László, a debreceni származású, Nemzeti Színházban játszó színművész Lázár szerepét kapta meg a produkcióban. Ő is kifejezte a szülővárosa iránti mély elkötelezettségét, amely nélkül bevallottan nem tudna úgy működni sem az életben, sem pedig a színpadon, ahogy. Számára sem szerep a Lázáré, hanem lelki út. Az Istent megtagadó állapot, az önmagában kételkedő, gyarló ember állapota, amelyen végig kell mennie, hogy aztán feltámadhasson. Így neki az emberi minőség számos stációját kell végigélnie és közvetíteni a produkcióban.
A sajtótájékoztató végén egy nem várt, de nagyon fontos bejelentés hangzott el Papp László polgármestertől: a városvezetés úgy döntött, hogy a darab eredetileg tervezett helyszínét, a Nagyerdei Szabadtéri Színpadot most egy szakrális helyszínre cserélik: így a produkció augusztus 26-án a Nagytemplom előtti téren lesz látható. S Debrecen város ajándékaként ― minden néző számára ingyenesen.
Gyürky Katalin
Hozzászólások