Kerékgyártó Yvonne filmjét, az Együtt kezdtük-et látva bevallom őszintén, volt némi déjá vu-érzésem. Mert mintha bizonyos szempontból a rendszerváltás korabeli fiatalokról szóló kultfilmnek, a Moszkva térnek a remake-jét kaptam volna meg a vásznon. Alább persze kifejtem, hogy miért éreztem így, s azt is, hogy ez csak egy érzet: hiszen a film önmagában, minden más alkotással való összehasonlítás nélkül is megállja a helyét.
Szóval, hogy miért is jutott eszembe a Moszkva tér? Elsősorban az érettségiző fiatalok sztorija miatt: ebben az alkotásban is kulcsszerepet játszik, hogy egy összeszokott baráti társaság éppen ballag a gimiből, és hogy mindenki elég bizonytalanul állt a jövője előtt. Ám amíg a 2001-es alkotásban ez inkább egzisztenciális bizonytalanság volt, Kerékgyártó filmjében sokkal inkább párkapcsolati: itt az a nagy kérdés, hogy a gimiben nehezen vagy kevésbé nehezen, így vagy úgy összejött párok közül ki marad együtt, egyáltalán, együtt marad-e bárki is?

S az előttünk már az érettségi banketten kirajzolódó párkapcsolati „mizériák” közül az egyik szintén nagyon hajaz a Moszkva tér főszereplő párjának a sorsára: emlékezzünk, ott a lány, Zsófi ment ki Párizsba tanulni, s a fiú, Petya ment ki utána, hogy ezt követően már ne tudjunk meg róluk túl sokat, itt pedig az egymással láthatóan szintén nagyon szimpatizáló Marci és Franciska közül – miután a banketten se sikerül összejönniük – Marci megy Londonba, s Franciska követi – ám itt nem Marci miatt, hanem a saját karrierje (és magánélete) rendbetétele miatt.
S ha a Moszkva tér – mint azt fentebb említettem – nem árul el túl sok mindent az együtt érettségizők további életéről, Kerékgyártó Yvonne filmje ebben haladja meg az elődjét: a 2011-es bankett után tíz év múlva, 2021-ben az egyik együtt maradt pár, Julika (Mészöly Anna) és Renátó (Nagy Márk) esküvőjén találkoznak az egykori barátok újra, s kiderül: tíz év alatt egy csomó minden nem változott közöttük. Legalábbis érzelmi téren biztosan nem.

A festői Badacsonyba szervezett esküvőn kapunk újra hírt a banketten összejövő Nóri (Koós Boglárka) és Benett (Lelkes Botond) kapcsolatának milyenségéről, látunk bele a házasulandó párnak az após, azaz Julika apja, az osztály egykori tesi tanára megkeserítette hétköznapjaiba, s találkozunk újra az azóta is láthatóan csak tengődő, drogokkal, alkohollal élő Gigivel (Kanyó Kata) és Ádival (Kövesi Zsombor), valamint az azóta konszolidált nőgyógyásszá vált Geri (Hrisztov Toma) elég sivár magánéletével. Ám még az ifjú pár életénél is jobban leköt bennünket, jobban érdekel – a Marcit játszó Jakab Balázs és a Franciskát alakító Mosolygó Sára remek, nagyon erős játéka miatt, valamint a közöttük valóban működő kémia miatt –, hogy vajon velük mi lett tíz év alatt, mit éreznek egymás iránt, illetve éreznek-e egyáltalán még valamit? Úgy, hogy amíg Marci egyedül, Franciska londoni, angol párjával érkezik haza a buliba…
A filmben tehát – és ez az egyik nagy erőssége – minden egyes karakternek megvan a maga története, a maga, előttünk többé vagy kevésbé felsejlő titka, így tulajdonképpen senki nem válik igazán mellékszereplővé. S mindenki remekül hozza is a rá bízott karaktert. Mégpedig úgy, hogy a fiatalokat játszó színművészek többségének ez az első filmes bemutatkozása, végzős vagy épp végzett színművészetis hallgatóként az antréja, és, látva a teljesítményüket, azt hiszem, hogy a jövő filmes (és persze) színházi művészeinek generációja miatt nem kell aggódnunk. Akiknek a játékát egyébként nyilván inspirálta az egy tesi tanár apukán (Mucsi Zoltán) kívül valóban csak mellékszerepben feltűnő, de abban annál erősebben jelen lévő idősebb, befutott színművészek alakítása: például a Marci édesanyját alakító Kerekes Éváé, a nagyapját játszó Jordán Tamásé vagy Gigi édesanyját alakító Zsurzs Katié.
Hogy kivel mi történik, melyik pár találja meg a boldogságot, s melyik nem, azt persze nem árulom el. Annyit viszont igen, hogy a szinte mindenki szempontjából happy endet ígérő első fél óra után a rendező úgy megcsavarja a történetet, hogy a romantikus vígjáték inkább tragikomédiába, sőt, helyenként tragédiába fordul. De nagyon tanulságos tragédiába.
Az Együtt kezdtük című alkotást tehát mind a története, mind pedig a színészi alakításai miatt kihagyhatatlan filmnek érzem. Ne szalasszák el önök sem. Az Apolló moziban jelenleg naponta két időpontban is megtekinthetik.
Gyürky Katalin










Hozzászólások