A férfinátha viccek tárgya. Netes mémek tömkelegei utalnak arra, hogy míg egy nő a legkegyetlenebb vírustól sújtva is képes százszázalékosan elvégezni mind munkahelyi, mind otthoni teendőit, addig a szánalmasan gyenge férfiak egy habkönnyű náthától is kifekszenek, és hörögve-szörcsögve, halálra vártan könyörgik magukhoz a tőlük mintegy 4,5 centiméterre található teát/távirányítót. Magyarán ez a férfinép egy hasznavehetetlen, nyámnyilla egy fajta, önnönmaga paródiája. Kipróbáltam, így van-e.
Egy hete éreztem, baj van. A hányinger kerülgetett, szédültem, a közérzetem nem egyszerűen rossz, hanem okádék minőségű volt, mindazonáltal eszembe jutott a viccek tárgya férfinátha, és elhatároztam, megmutatom a világnak és minden nőnek (elsősorban persze a feleségemnek és a lányomnak), hogy engem nem ilyen kőből véstek ilyenre: KEMÉNY VAGYOK, ELLENÁLLOK. Ennek megfelelően szépen bekúsztam a munkahelyemre, szépen frissítettem a hajdupress.hu-t, sőt, dacára a fojtogató váladékrohamoknak műsorvezetőként még egy felvételt is késztítettünk az Alföld Televízió dicsőségére. Mindezt sikerrel abszolváltam, amikor is kora délután durván belémrúgott a takonykór, szándékai szerint megalázva férfibüszkeségemet.
De eszembe jutott, a férfinátha viccek tárgya, én viszont KEMÉNY VAGYOK, ELLENÁLLOK. Mit csinál ilyenkor egy talpig férfi? Kedves kollégájával munka után beugrik Pista bácsihoz némi borra, hiszen egyrészt az alkohol fertőtlenít, másrészt ez a minőség nem is pia, hanem szinte már életelixír, amely hazavágja a rusnya betegséget. Nagyon bíztam az ősi módszerben, azonban az némi gyanút keltett, hogy a borozó szalvétakészletét nem a slambuc utáni szájtörlésre, hanem orrfújásra voltam kénytelen felhasználni. Nem ittunk túl sokat, időben is hazavitorláztunk, hiszen tudván tudtam, a nyavalyát másnapossággal tetézni fatális hiba, amit a magamfajta, talpig férfi rutinróka egyszerűen nem követ el.
Nem is voltam másnapos reggel. Hanem lázas voltam. Hanem beteg voltam. Hanem a budiig alig bírtam kikóvályogni. De eszembe jutott, a férfinátha viccek tárgya, én viszont KEMÉNY VAGYOK, ELLENÁLLOK. Mondjuk azt éreztem, hogy képtelen vagyok bemenni a szerkesztőségbe (meg hát népszerűségemet jelentősen csorbítaná, ha lefertőznék még vagy két embert), de ennek ellenére felvettem a munkát, otthonról heggesztettem a HP-t, a vágók segítségével rendeztem a héten felvett Press-Szó, Gyermek Press-Szó és Center magazinok sorsát. Arra jutottam, miután én nem az a férfi vagyok, aki megrogyik holmi téli megfázástól, orvoshoz azért se megyek, lábon kihordom én ezt rusnyaságot. És így ment ez négy napig. Mert KEMÉNY VAGYOK, ELLENÁLLOK.
Az ötödik napon olyan szinten befulladtam, hogy könnyek között köptem ki a tüdőmet a nappali szőnyegére. Aludni egyáltalán nem tudtam a kegyetlen köhögésrohamoktól, vízszintes elhelyezkedés esetén tulajdonképpen garantálható volt a fulladásos halál. Ez volt az a pont, amikor rádöbbentem, hogy orvoshoz KELL mennem. Miután viszont ezt eldöntöttem, ellensúlyként bementem dolgozni: a férfinátha viccek tárgya, én ugye nem leszek szánalmas-nevetséges, mert KEMÉNY VAGYOK, ELLENÁLLOK.
A lóméretű antibiotikumok hatására mostanra oda jutottam, hogy képes vagyok sorsom alakulását kalviatúrára vetni: ugyan korántsem vagyok jól, de ezer százalékos erőbedobással dolgozom, teszem a dolgom, a munkahelyemen és otthon is. Büszke vagyok, na: ugye, hogy mennyire gonosz dolog, hogy a férfinátha viccek tárgya, vérlázító nősoviniszta összeesküvés. Férfiként viselkedtem, KEMÉNY VOLTAM, ELLENÁLLTAM. Megcáfoltam a gonosz tévhitet. Egyetlen dolog zavar be csak: míg mindez történt, a feleségem és a lányom is fullbeteg volt. Az egyik mindennap munkába, a másik mindennap iskolába ment, míg én otthon feküdtem, és nem panaszkodtak egy szót sem. Hogy a francba bírják?
Tóth Csaba Zsolt
Hozzászólások